XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 8., hétfő

December 8.



Napi elmélkedéshez:       Lk 1,40; Lk 19,1-10

Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

Milyen fontos az, ahogyan egymáshoz közeledünk, ahogy egymást köszöntjük. Különféle szokások vannak. Az interneten részletes leírásait is találhatjuk a köszönés illemszabályainak. A találkozást már lényegileg meghatározhatja az, ahogy egymást köszöntjük. És azt hiszem, mindannyiunknak, érzékenységtől függően, van egy fajta belső radarunk, amely gyorsan átvizsgálja ezt a találkozást. Hiszen a legelső pillanattól fontos megtudnunk, hogy mi járatban jöttek hozzánk. Vajon jó szándékkal, vagy azért, hogy megsértsenek? Sok mindent megtudunk ebből az első pillantásból. Ha kezdettől fogva valami negatív dolgot érzékelünk, önkéntelenül „vigyáz”-üzemmódba kapcsolunk. És csak akkor, ha biztonságban érezzük magunkat, tudjuk elengedni belső feszültségünket. Mária első dolga, amikor beérkezik Zakariás házába, hogy köszöntse őket. És tudjuk, hogy köszöntése mély hatással volt Erzsébetre, hiszen a magzat felujjongott méhében az örömtől. Egész lényét öröm töltötte el. Már maga a köszöntés lett kifejezése Isten jelenlétének. Elképzelhetjük magunk elé Mária arcát, mosolyát, tekintetét, hanglejtését. Mit sugározhattak? Egy másik találkozást is szemlélhetünk: ahogy Jézus találkozik Zakeussal. Számára is meghatározó élménnyé válik az, ahogy Jézus felé lép, felnéz rá, és köszönti őt. Próbáljuk átérezni e pillanat szentségét, és engedni, hogy magával ragadjon minket. Hiszen így lehetünk ma útkészítői az Úrnak.

Feladat a mai napra: Megfigyelem magamon a találkozásaim első pillanatát. Hogyan működik a belső „radarom”? Mit érzékelek a másikban, magamban? Megpróbálok Jézus őszinte szeretetével a másik szemébe nézni.
Este: Visszatekintés a napra: Áttekintem a napomat. Milyen találkozások adódtak? Hogyan lépett felém Isten? Miben éreztem jelenlétét? Hol éreztem magam megajándékozva? Volt-e olyan találkozás, ami nem sikerült jól? Mi történt? Mitől sült el rosszul a találkozás? Mit szeretnék holnap jobban csinálni? Kérem a Szentlélek megvilágosító kegyelmét. Lezárom napomat hálaadással.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma