XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. január 18., vasárnap

Január 18.



1Sám 3,3-10.19; 1 Kor 6,13c-15a.17-20; Jn 1,35-42

Abban az időben: Ott állt (Keresztelő) János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta , és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester –, hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra ige körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik , András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

Urunk Jézus megkeresztelkedésének ünnepével lezártuk a karácsonyi időszakot és elkezdődött az évközi időszak. Gyönyörű időszak ez, hiszen Jézusra tekinthetünk, aki szegény, szűz és engedelmes volt. Karácsonykor rádöbbentünk arra, hogy Jézus, az Atya egyszülött Fia, aki emberré lett, azért jött, hogy üdvözítsen minket és felkínálja nekünk az életet. Saját életével megmutatja nekünk mit jelent embernek lenni, milyen élet vezet el a boldogság teljességére. Az évközi időszakban Jézus iskolájába járhatunk, hogy eltanuljuk tőle az emberhez méltó életet. A mai evangéliumban Keresztelő János rámutat Jézusra: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Jézus az, akire feltekinthetünk, aki példakép. Ő az Isten Báránya. De mit is jelent ez? Más helyen János hozzáfűzi: "Ő veszi el a világ bűneit.” (Jn 1,29). A bárány egyrészt a húsvéti bárányra vonatkozik, akinek vére Egyiptomban megmentette a népet Isten átvonulásának napján a tizedik csapástól, elsőszülött fiainak pusztulásától. Másrészt pedig az Izajás prófétánál szerepelő Isten szolgájára is utal, (az arám nyelvben a „bárány” „szolgát” is jelent), aki mint az áldozati bárány odaadja életét sokakért. Az „Isten Báránya” jelzi Jézusnak az Atyával való bensőséges kapcsolatát is. Ő egyedül az Atyáé. Életében teljesen egyértelmű, hogy kihez tartozik, mert egy az Atyával (vö. Jn 10,30) és az Ő akarata szerint jár el (vö. Jn 4,34; 5,19-24). Élete tükrözi az Atya jelenlétét, az Atyával való teljes közösségről szól. És ez Jézus tisztaságának a lényege. Nem csupán arra mutat, hogy nem házasodott meg, (vagy hogy nem élt nemi életet,) hanem hogy teljesen az Atyával, az Atyában és az Atyának élt. Annyira szeretette az Atyát és az emberiséget, hogy életét odaadta érte. De még egy másik mozzanat is hozzá tartozik. Az evangéliumban olvashatjuk: (János) „két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi -- ami annyit jelent, hogy Mester --, hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” -- mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak.” Jézus nem küldi el a kíváncsi tanítványokat, hanem meghívja őket házába. Milyen emberi és emberséges jelenet! Érdekes megfigyelnünk rokonaink, barátaink, ismerőseink lakását, akikhez ellátogatunk. Egy lakás a benne lakó embernek az életéről szól, mindarról, ami annak a személynek fontos. Jézus azt akarta, hogy megismerjék őt. Lakása vajon milyen lehetett? Azt hiszem, nagyon egyszerűnek kell elképzelnünk, hiszen Jézusnak nem a külső dolgok voltak fontosak, hanem a belsők. Igazi lakása az Atya szíve. Akiket meghívott házába, azok számára azt akarta, hogy megismerjék az Atya szívét. A szűz olyan, mint aki életével rámutat az Atyára, és Hozzá vezet minket. Mindnyájunknak ez a hivatása. Jézus sajátos módon mindenkit meghív az Istennel való teljes közösségre, hogy Isten legyen életünk egyetlen forrása és célja, tulajdonosa és ura, aki bennem lakik, és akiben lakhatom, aki életem egyetlen kincse, és aki számomra annyira fontos, hogy akár életmódot is változtatok érte, hogy  megőrizzem őt, hogy jel lehessek, mely felé mutat és másokat is elvezessek Hozzá.
Feladat a hétre: Végigtekintek lakásomon, életemen. Miről, kiről szól? Ezen a héten behívom Istent az életembe, és engedem, hogy igazi forrásommá váljon.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma