Ef 1,4-5 (Ő emberré lett értünk, és magához ölelte az emberségünket.)
„Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy
szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt
bennünket, hogy Jézus Krisztus által – akarata és tetszése szerint – fogadott
gyermekeivé legyünk…”
Egyszer láttam egy filmet egy
fiatal érsportolóról, aki miközben mindene megvolt ahhoz, hogy sikeres legyen,
balesetet szenvedett és ebben a kiszolgáltatott helyzetben elkezdett
gondolkozni saját magáról és elkezdte felfedezni, hogy a boldogsága nem azon
múlik, hogy nyer-e érmet, hogy mások értékelik-e a tetteit vagy sem, hanem azon
hogy értékeli-e önmagát és azt, amit csinál. Folyamatosan kereste önmagát, hogy
megtalálja az igazi boldogságot. Minket hívőket, akiket az Istenben való hit vezet
az életünkben, rájövünk, hogy van egy igazi, belső énünk, amely vágyik arra,
hogy megmutassa nekünk, kik is vagyunk valójában. A mi hivatásunk és elhívásunk
isteni: Krisztushoz hasonlóvá válni. A bennünk élő Krisztus arra hív, hogy olyanok
legyünk, mint Ő, de a saját, valódi személyiségünkkel. Amikor találkozunk,
Krisztussal önmagunkkal találkozunk, az igazi arcunkkal, az emberrel. Ez a
hívás ajándék, amit Istentől kaptunk Fia által. Általa lettünk megváltottak és
lettünk újra gyermekeivé. A szeretete ingyenes és feltétel nélküli, de kell egy
másik fél, aki be akarja Őt fogadni: „Nézd,
az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek
hozzá, vele eszem, ő meg velem“. ( Jel 3, 20)
A hívás, hogy olyanok legyünk,
mint Krisztus, hogy Isten gyermekei legyünk, nem attól függ, hogy jók vagyunk-e
vagy rosszak, hanem attól, hogy „hús a húsából” lettünk-e. Ő emberré lett
értünk, és magához ölelte emberségünket. Amikor ajándékot kapunk, az első, amit
mondunk: Köszönöm. Köszönöm Istenem, hogy nemcsak a világot és az életet adtad
nekünk minden szépségével és nagyságával, hanem a Fiadat is, hogy megtanuljunk
olyannak lenni mint Ő, isteninek és emberinek egyszerre.
Feladat a mai napra: Keressünk olyan pillanatokat az életünkben, amikor értékünket a
teljesítményünkbe, az elért dolgokba helyeztük. Mi a legmélyebb vágyunk, amire
Jézus hív? Mit szeretnél tenni azért, hogy megéljed ezt a hívást?