XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. január 29., csütörtök

Január 29.



Gal 2,20  (Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.)

Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.

Jézus saját magát ajándékozza nekünk, mint életünk legmélyebb és leghitelesebb tervét, hogy megtanuljuk emberségünk és istenségünk teljes mélységének megélését és kibontakoztatását. De ehhez szüksége van a mi szabadságunkra, lelkiismeretünkre és szívünkre is, hogy Ő legyen az út, az igazság és az élet (Jn 14,6), aki irányít és helyre igazít bennünket, felemeli az életünket és megtanít minket élni. Szépen fogalmazza ezt Szent Ágoston ebben a kijelentésében: „Az, aki megteremtett téged nélküled, nem fog üdvözíteni téged, nélküled”. Azt beszélik, hogy egy alkalommal Aquinói Szent Tamás húga azt kérdezte a szenttől: „Tamás, mit kell tennem ahhoz, hogy szent lehessek?” A kérdező valami nagyon mély és bonyolult válaszra számított, de a szent ezt felelte: „Húgocskám, ahhoz, hogy szentté válhass, elegendő szeretni.” A mi szentségünk is abban áll, hogy megtanuljunk emberibbek és istenibbek lenni, hogy Jézushoz hasonlóvá váljunk. Ő elfogadja a mi kis próbálkozásainkat a szeretetre, azt, amire képesek vagyunk, és azt is, amire nem, akárcsak a szegény özvegynél, aki mindent bedobott a perselybe, amije csak volt: Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be. Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését.”(Mk 12,41-44). De hogyan válhatunk Jézushoz hasonlóvá? Emlékszem, hogy egyszer jött egy olasz csoport Peruba, hogy bekapcsolódjanak a misszióba egy nagyon szegény helyen, ahol mi, misszionáriusnők a mellett a lehetőség mellett döntöttünk, hogy az ottaniakkal fogunk élni az evangelizációs céljainkra felajánlott paplakban. Emlékszem, hogy a misszió részeként házról házra jártunk, és megosztottuk az emberekkel Isten Igéjét, s közben meghallgattuk az ott élők nehézségeit, örömeit, félelmeit. Mások, akik orvosok voltak, megvizsgálták a gyerekeket. Egy nap miután befejeztük az aznapi missziós munkát, jöttünk lefelé a dombról, és nagyon fáradtak és éhesek voltunk. Az egyik fiatal, aki korábban látott ott egy háromgyermekes asszonyt, és beszélt is vele, így szólt hozzánk: “Meghívlak titeket valami ennivalóra itt, ahol ez az asszony dolgozik, és minden nap nagyon korán kezdi a munkát, mert reggelit és más ételeket árusít. Gyűjti a pénzt, hogy megcsináltathassa háztetejét, és így a gyerekei ne fázzanak.” Ezután a csoportunk összeadta a pénzt az ennivalóra, és még többet is fizettünk, mint amennyit az asszony kért, mivel tudtuk, hogy szüksége van erre. Valamivel később láttuk, hogy megcsináltatta a tetőt, nekünk pedig nagy örömmel mondta: „Köszönöm, hogy összegyűjtöttétek nekem ezt a pénzt, a ti segítségetekkel tudtam befejezni a munkát, és így a gyerekeim már nem fáznak.” Ha Jézus értékei szerint élünk, ha az életünkkel teszünk tanúbizonyságot, valamint az Igével, amelyben hiszünk, az emberivé tesz bennünket, jobban tudunk majd testvérekként viszonyulni egymáshoz, és segít meglátnunk, hogy a Jézussal való találkozás az imádságban hogyan alakítja át az életünket, miközben átformál bennünket is.
Feladat a mai napra: Milyen élethelyzetekben kéri Jézus a segítségedet, hogy az életed mind spirituálisan, mind emberileg növekedhessen?