1Jn 4,7-10 (mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent)
Szeretteim,
szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret,
Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az
Isten szeretet. Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy az Isten
elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban
áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát
bűneinkért engesztelésül.
Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy
minden saját előfeszítésünktől múlik. A sikert magunknak, ügyességünknek,
szerencsénknek, tudásunknak tulajdonítjuk be. Akár azt is szoktuk néha gondolni,
hogy Isten kötelessége, hogy szeressen minket, mert annyi jót teszünk, annyit
imádkozunk, járunk templomban, segítünk a rászorulókon,... János világosan
megmondja nekünk: A szeretet nem abban
áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát
bűneinkért engesztelésül. Még mielőtt mi megtehettük volna, Isten tette meg
az első lépést, elénk sietett, elküldte a
világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. Megadta nekünk a Szentlelket,
hogy ismerhessük és kövessük őt. És ha már Isten előbb szeretett minket, akkor
nekünk csak csatlakoznunk kell Isten szeretetébe. Ő a másik embert is szereti.
Isten gyermekeit azon lehet felismerni, hogy tudatában vagyunk Isten irántunk
való szeretetének, engedjük, hogy ez a szeretet újra és újra legyőzze belső
sötétségünket, és rámozdítson minket testvéreink iránti szeretetre. Csak az,
aki Isten szeretetében lubickol mondhatja Kis Szent Terézzel: Az egyházban én
leszek a szeretet!
Feladat a mai napra: Magammal viszem ezt a szót: Isten előbb szeretett
engem. Többször előveszem, és hagyom, hogy hatással legyen rám, különösképpen,
ha ítéletek, negatív érzések támadnak bennem.