XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. január 9., péntek

Január 9.



Mk 6,45-52                      (...látta, mennyire küszködnek az evezéssel)

Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, s keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget. Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni. Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel - mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni, mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.

Jézus felkínálja nekünk az életet. De nem rózsás felhőn lévő, kényelmes, paradicsomi életet, hanem váltakozó, néha gyönyörűségesen szép és néha izzasztóan nehéz útszakaszokból álló életet kínál nekünk. De aki kitart benne, megtalálhatja a küzdelmek közepette az igazi békét és mélységes boldogságot. Igen, Jézust követni küzdelemmel jár. Az Őt követő ember minden korban megtapasztalta az úton akadó nehézségeket, ellenszeleket, viharokat. Akár a napkeleti bölcsek, akik a sivatag, a kánikula, szárazság, szomjúság ellenére is tovább mentek a csillag után, és fel nem adták amíg oda nem értek és megtalálták a gyermeket anyjával Máriával, vagy akár a tanítványok a fönti részletben, akik bárkában ültek és a másik partra eveztek, és folytatták, bár erős ellenszél fújt. Talán a mi világunkban a legnehezebb próbatétel a kitartás. Kitartani annak dacára, hogy nem látok és nem értek semmit. A tanítványok küzdelmükben már nem látták Jézust. A szövegben olvashatjuk, hogy „Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel - mert ellenszelük volt -, elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni.” De Jézus miért akarta volna elkerülni őket? A görög szó „parelthein” annyit jelent mint elhaladni, elmenni vki mellett. El akart haladni mellettük, hogy felnézzenek rá, meglássák őt. Hogy mennyire bele lehet csavarodni a küzdelembe a tanítványok reakcióján láthatjuk: először nem ismerték fel Jézust, hanem kísértetnek tartották. Micsoda nehéz hinni Isten szeretetében, amikor bennem minden negatív előjelzést kap, amikor erőt vesz rajtam a félelem, a gyanú, a bizalmatlanság, a elkeseredés, a kilátástalanság. Ilyenkor a legrosszabb döntés, ha feladjuk az egészet, és ellene fordulunk Istennek. Jézus az egyetlen, aki ki tud menteni minket bármilyen nehéz szituációból. Csak engedjük őt, hogy megszólítson minket: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” és a bárkámba szálljon. Amikor ugyanis a tanítványok bárkájába szállt: a szél elállt.
Feladat a mai napra: A mai küzdelmemben segítségül hívom Jézust, és elimádkozom a Miatyánkot.