1Jn 4,7-12.20-21 (aki szereti Istent, szeresse a testvérét is)
Szeretteim,
szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől
született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az
Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete,
hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a
szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett
minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így
szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő
szeretete lett teljessé bennünk. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a
testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit
lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle,
hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.
A szeretet Krisztus misztikus testében olyan, mint
a vér. A vér a test éltető és legfőbb nedve. „Fő feladatai az oxigén és a
szén-dioxid, a tápanyagok és a víz, valamint az oldott anyagcseretermékek
szállítása. Ezen kívül fontos szerepe van az immunreakcióknál, a hormonok
szállításában és a testhőmérséklet-szabályozásban.” (vö. Wikipédia, vér.). Izgalmas
a vér anatómiai funkcióját a lelki életre és Krisztus misztikus testére
tekintve alkalmazni: a szeretet az, mely a test minden tagját, és saját
magunkat is ellátja „oxigénnel”, kreatív friss levegővel, táplálékkal, Isten
igéjével, az irgalmasság cselekedeteivel, és segíti az „anyagcserében”, a
bűnbánatban, megbocsátásban és kiengesztelődésben, belső megújulásban. Fontos
szerepe van az „immunreakcióban”, pl. abban hogyan tudom fogadni a másik ember
kritikáját, kommentárját anélkül, hogy vérig sértődnék, vagy megsemmisülnék. Segít
a „hormonok” szállításában, pl. az erények gyakorlásában, a kedvesség, irgalom,
jóság, önmegtartóztatás, béke megélésében és lehetővé teszi a közösségépítést.
Segít a „testhőmérséklet szabályozásában”, hogy megfelelő melegségben éljünk,
amiben magunk is jól érezzük magunkat és másoknak is otthont tudunk teremteni.
Mert aki szeret, az Istentől született,
és ismeri Istent; mert Isten szeretet. Istent soha senki sem látta: ha
szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.
Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy személyes valamint közösségi életünkben
szinte tapinthatóvá válik Isten jelenléte a szeretet által. De János felteszi a
kérdést: Hogyan mondhatja valaki „szeretem az Istent!”, ha közben testvérét
gyűlöli? Mert aki nem szereti a
testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent sem, akit nem lát. Ugyanezt az
állítást kiterjeszthetjük saját magunkra is. Hogyan mondhatom magamról, hogy
szeretem az Istent, ha magamat megvetem? Mert ha nem szeretem magam, pl. saját
testemet, lényemet, gyengeségeimet, tulajdonságaimat, stb. s ahelyett, hogy
szeretettel elfogadnám azt, amin nem tudok változtatni, állandóan küzdök
ellene? Ha magamat utálom, akkor az Istent sem szerethetem. Mert Isten a
szeretet. És ő szeret engem, olyannak, amilyen vagyok. Szeretetből alkotott, és
gondoskodik rólam. Ugyanígy a testvéreimről is. Úgy szeret minket, mint saját
testét, akit gondoz és táplál. Aki nem szeret, az „vérfertőzést” okoz a
testnek. Krisztus misztikus testére tekintve a vér képe segíthet valamit megsejtenünk
jelenlegi állapotából. Vajon Jézus hogy érzi magát? Kik azok, akik egészséges
vért pumpálnak a testébe? Kik azok a „vér-rögök”, melyek elakasztják a friss
vér szállítását a többi testrész felé? Hol betegeskedik a test? Hogyan látja
Jézus az életemet? Mire vágyik, ha rám néz?
Feladat a mai napra: Imádságomban megpróbálok egészen mélyen
kapcsolatba kerülni Jézussal, a szeretet forrásával, és engedni, hogy átjárja
egész testemet és lelkemet. Ha tudok, elmegyek szentmisére, és megáldozom, hogy
így Jézus még tapinthatóbban tudjon jelen lenni bennem, és érezni tudjam
szeretetének melegét.