Róm 12,4-21 (egy test vagyunk Krisztusban)
Ahogyan
egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan
egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk
adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is:
ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen
más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a
tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró
igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. A szeretet ne legyen képmutató.
Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben
legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a
szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.
A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az
imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben,
gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket;
áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.
Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az
alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne
fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember
szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel
békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet
az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így
szól az Úr. Sőt, „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia;
mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.” Ne
győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.
Mindannyian kapcsolatban
állunk egymással valamilyen módon. Vannak, akik szorosabban körülvesznek
bennünket, akikkel együtt élünk, családunk, rokonaink, barátaink, közösségünk;
vannak, akik kicsit távolabb állnak, pl. szomszédok, munkatársak, és vannak,
akikhez nem fűz különös kapcsolat, de mégis egymáshoz tartozunk, mert pl. egy
társadalomban, egy országban, sőt egy kontinensen vagy bolygón élünk. Szt. Pál
gyönyörűen rávilágít arra, hogy a test minden tagjának megvan a saját helye és
funkciója. Így mindegyikünknek is. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző
ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit
szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban
a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban,
az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig
jókedvvel. Nem az a fontos, hogy
kinek milyen adomány vagy tehetség adatott, nincsenek jobb vagy rosszabb,
értékesebb vagy csekélyek adományok, hanem fontos, hogy felismerjük és
elismerjük annak fontosságát és nélkülözhetetlenségét, amit kaptunk, és önzetlenül,
örömmel, tudatosan ajánljuk fel az egész test javára. A testben mindenki
fontos, mert Jézusnak minden ember fontos (!), én is, és a mellettem lévő is, sőt,
még az is, akiben a társadalom esetleg csak terhet lát. Mindannyian ajándékok
vagyunk egymásnak. Imádságomban elgondolkodhatom azon, hogy az az ember, akit
én kevesebbre becsülök, vagy akit a társadalom kevesebbre becsül, hogyan
ajándékozhat meg engem? A másik dolog, amire Pál felhívja a figyelmünket,
hogyan szeressünk: A szeretet ne legyen
képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a
testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást
megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak
szolgáljatok… Milyen fontos tudatosítanunk azt, hogy az Úrnak szolgálunk! A
szeretnek mindig két pólusa van, mely egészséges feszültségben kell lennie
egymással: ajándékozás és befogadás, gyöngédség és állhatatosság, érzékenység
és erősség, önátadás és teljesen önmagammá válás. Nem azért szeretünk, mert
valaki előtt jó képet akarunk mutatni magunkról. A szeretet ott torzul
leginkább, amikor valamilyen más szándék vagy elvárás vezérli, mint az ingyenes
ajándékozás és befogadás. Áldjátok
azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Ne legyetek bölcsek
önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen
gondotok, ami minden ember szemében jó. Ne álljatok bosszút önmagatokért,
szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a
bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr. Sőt, „ha éhezik ellenséged, adj
ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.
Milyen nehéz szavak ezek, amikor valaki megsértett minket! A nehézség
ilyenkor az, hogy amikor elkezdünk ítélkezni, bosszúra vágyunk, teret adunk a
haragunknak, akkor igazából egyre inkább csak önmagunkba csavarodunk.
Elveszítjük a józan észt és tisztánlátást, és eluralkodnak rajtunk az érzelmek.
Valahol az hajt minket, hogy helyre kell állítanunk saját képünket. De Pál azt
mondja: Nem kell neked ezzel törődnöd! Ha ilyenkor mélyen kapcsolatba kerülünk
a szeretetforrással, Jézussal, akkor megértjük azt, hogy ő tesz minket igazzá
mások előtt, ő fog kivédeni minket, és ő fogja megtorolni a másikon, amit
elvétett ellenem. Ezt nyugodtan rá hagyhatom. Egyetlen dolgom, hogy szüntelenül
igyak a szeretetforrásból, és addig igyak belőle, amíg teljesen át nem járja
egész lényemet, és teljesen fel nem tölt engem. Akkor képes leszek békében élni
másokkal, és meg fogom látni, hogy a szeretet valóban izzó parazsat gyűjt a
másik fejére, hiszen Isten fogja őt megtéríteni pontosan a bennem tapasztalt,
ki nem érdemelt szeretet által.
Feladat a mai napra: Melyik gondolat, szó fog meg engem leginkább? Hol
érzem szükségét annak, hogy fejlődjek a szeretetben? Ahhoz, hogy növekedjen
bennem a szeretet tudatosan megkeresem a szeretet forrását, és engedem, hogy
átitasson engem.