Ef 4,1-16 (Hogy felépítsük Krisztus testét)
Kérlek
benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a
hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben.
Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével
fenntartsátok a Lélek egységét. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy
hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az
Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben
benne van. Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a
kegyelemben. Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a
foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. Az pedig, hogy fölment, mi mást
jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? Aki leszállt, az
emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. Ő némelyeket apostollá,
másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett,
hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus
testét, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének
egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége
életkorának mértékére. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő
emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább
igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel:
Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle
ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört.
Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.
Ha figyelmesen olvassuk a mai idézetet,
megérezhetjük, amint Szt. Pál szavain keresztül Jézus arra hív minket, hogy az
ő helyét foglaljuk el a világban: legyünk olyanok, mint Ő, hozzá hasonlók:
szelídséggel, alázattal építsük Krisztus testét, szolgáljuk az egységet, hiszen
„egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.
Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és
mindenben benne van.” Mennyire szüksége van a világnak arra, hogy
összefogjunk a szeretetben! Azonban Pál egy érdekes dinamizmust tart elénk:
Jézus Krisztus fölment a magasba, magával
vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. Az pedig, hogy fölment,
mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? Aki
leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. Mit
akar Pál ezzel mondani? Megváltásunk titka ez! Jézus alászállt a földre,
emberré lett, magára vette teljes emberi természetünket, lényünket, hogy azt
magával vihesse halála után feltámadásában a Szentháromság keblére. Így
állította helyre azt az egységet, amelyre Isten kezdettől vágyott. Mi is arra
vagyunk hívva, hogy ezt a dinamizmust kövessük. Mondhatnánk: De hát én már
ember vagyok! Akkor már nem kell alászállnom. – Igen. Mégis van egy érdekesség.
Nem tudjuk Istent elérni, ha csupán arra törekszünk, hogy legyőzzük önmagunkat,
emberi hibáinkat, ösztöneinket, múltunkat, és csak arra koncentrálunk, hogy
erényesen éljünk. Aki saját földi mivoltát tapossa, az a másik ember mivoltát
is tapossa. Isten nem arra hív, hogy legyőzzük a testünket és önmagunkat, hanem
arra, hogy szeressük. Szeressük, amit ő szeretetből megteremtett, minden
hibájával és hiányosságával együtt. Csak akkor tudjuk igazi gyöngédséggel és
érzékenységgel szeretni testvéreinket, ha engedjük, hogy Isten úgy szeressen
minket, amilyenek vagyunk, és amiért Jézus felvállalta az emberi létet, hogy
annak minden zugába alászállhasson, gyöngéden, gyógyítóan megérinthesse minden
sebzettségét, és feltámasztva magával vihesse a mennybe, a Vele való egységbe.
Ez az a pont, amikor ő bennünket apostollá, tanítóvá, gyógyítóvá, stb. tesz,
hogy építsük az ő testét. Akkor már nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság
minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy
egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet
egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok
betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel
saját magát a szeretetben.
Feladat a mai napra: Mi az, amit magamban, vagy másokban nehezen tudok
elfogadni? Kérem Jézus segítségét, hogy „alászállhassunk” ebbe a nehézségbe,
hogy ott megtalálhassuk a kincset, azt, amit Isten mélységesen szeret bennem,
és a másikban.