Jn 14,5-14 (a tetteket az viszi végbe, aki bennem van)
Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy,
hát hogy ismerhetnénk az utat?” „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet -
válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem
ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.”
Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.”
„Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki
engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az
Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat,
amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi
végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem.
Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én
végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a
nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban,
bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.
Beszélgetés
zajlik Jézus és az apostolok között. Kérdéseiket, kívánságaikat bátrán teszik
fel Jézusnak, és hagyják, hogy Jézus adjon rájuk a választ. Bár lehet, hogy az
első pillanatban Fülöpnek Jézus válasza kellemetlen érzést okozott. Mintha Jézus azt mondta volna neki, hogyan tehetsz
fel ilyen kérést? Nem ismersz engem? Talán szégyellte is magát azért, hogy még
nem ismeri jobban Jézust és nem mondott valami „okosabbat”. Azonban a Jézussal
való beszélgetésben minden fajta kijelentésnek van helye. Jézus nem ítéli meg.
Ez inkább bennünk zajlik, mi vagyunk azok, akik sokszor magunkat ítéljük el.
Jézus hagyja, hogy kifejezzünk mindent, ami bennünk van, és megadja annak
helyes értelmezését. Minket is meghív ma arra, hogy elmélkedjünk életünk
célján, amely a mai idézetben is megjelenik, és beszéljünk vele arról, hogyan
tudunk egyre jobban hasonlóvá válni hozzá, hogyan alakulhat bennünk az Ő képmása,
hiszen Ő a mi utunk, igazságunk és életünk. Jézus szavában fontos irányítást találunk
az átalakulás folyamatáról. Jézus azért tudja mondani, hogy aki őt látja, látja
az Atyát, mert olyan mértékben ráhagyakozott az Atyára, hogy az Atya nem csak
jelen van benne, hanem cselekszik is benne. „A szavakat, amelyeket hozzátok
intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem
van.” Jézus nem kíván ennél
kevesebbet számunkra. „Aki hisz bennem,
ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még
nagyobbakat is végbevisz.” Kérdezzünk meg magunkat, vajon tényleg hiszem-e
ezt? És mennyire vagyok hajlandó megengedni neki, hogy bennem úgy munkálkodjon,
ahogyan jónak látja? Jézus soha nem erőlteti magát ránk, hanem tiszteletben
tartja szabadságunkat, addig vár, ameddig szabadon meg tudjuk engedni, hogy ő
élhessen, beszélhessen, szerethessen, cselekedhessen bennünk.
Feladat a mai napra: Ma, a megszentelt élet napján, hálát adok minden személyért,
aki az egyházban Istennek szentelte életét, és különösen imádkozom egy konkrét szerzetesért.