XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. február 2., hétfő

Február 2.



Jn 14,5-14               (a tetteket az viszi végbe, aki bennem van)

Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.

Beszélgetés zajlik Jézus és az apostolok között. Kérdéseiket, kívánságaikat bátrán teszik fel Jézusnak, és hagyják, hogy Jézus adjon rájuk a választ. Bár lehet, hogy az első pillanatban Fülöpnek Jézus válasza kellemetlen érzést okozott. Mintha Jézus azt mondta volna neki, hogyan tehetsz fel ilyen kérést? Nem ismersz engem? Talán szégyellte is magát azért, hogy még nem ismeri jobban Jézust és nem mondott valami „okosabbat”. Azonban a Jézussal való beszélgetésben minden fajta kijelentésnek van helye. Jézus nem ítéli meg. Ez inkább bennünk zajlik, mi vagyunk azok, akik sokszor magunkat ítéljük el. Jézus hagyja, hogy kifejezzünk mindent, ami bennünk van, és megadja annak helyes értelmezését. Minket is meghív ma arra, hogy elmélkedjünk életünk célján, amely a mai idézetben is megjelenik, és beszéljünk vele arról, hogyan tudunk egyre jobban hasonlóvá válni hozzá, hogyan alakulhat bennünk az Ő képmása, hiszen Ő a mi utunk, igazságunk és életünk. Jézus szavában fontos irányítást találunk az átalakulás folyamatáról. Jézus azért tudja mondani, hogy aki őt látja, látja az Atyát, mert olyan mértékben ráhagyakozott az Atyára, hogy az Atya nem csak jelen van benne, hanem cselekszik is benne. „A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van.” Jézus nem kíván ennél kevesebbet számunkra. „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz.” Kérdezzünk meg magunkat, vajon tényleg hiszem-e ezt? És mennyire vagyok hajlandó megengedni neki, hogy bennem úgy munkálkodjon, ahogyan jónak látja? Jézus soha nem erőlteti magát ránk, hanem tiszteletben tartja szabadságunkat, addig vár, ameddig szabadon meg tudjuk engedni, hogy ő élhessen, beszélhessen, szerethessen, cselekedhessen bennünk.
Feladat a mai napra: Ma, a megszentelt élet napján, hálát adok minden személyért, aki az egyházban Istennek szentelte életét, és különösen imádkozom egy konkrét szerzetesért.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma