XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. február 4., szerda

Február 4.



Jn 20,19-23                     (Jézus saját küldetését osztja meg tanítványaival)

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”

Mindig újra megrendítő, ha beleképzeljük magunkat a tanítványok bőrébe a húsvéti napon.  Mi minden járhatta át fejünket, szívüket, amellett a félelem mellett, amelyről János evangélista tanúskodik? Hogyan érezhették magunkat? És Jézus erről tudván, hogyan jelent meg nekik, hogyan bánt velünk? Thomas Alva Edisonról azt mesélik, hogy nagyon dolgozott azon, hogy egy állandóan égő villanykörtét alkosson. Amikor végre sikerült, hívta a szolgáját, a kézébe helyezte az új találmányt, hogy vigye a másik laboratóriumba, a pincébe. Az úton a szolgál annyira izgult, hogy a lépcsőn elesett és az izzólámpa is leesett és tönkrement. Összetörve ment vissza Edisonhoz és elmondta neki, mi történt. Edison szó nélkül azonnal nekiállt, hogy egy új villanykörtét készítsen. És mit tett Edison, amikor kész lett? Újból hívta a szolgáját és kezébe helyezte az izzólámpát. „Vidd át a másik laboratóriumba!”, parancsolta neki. Ez pedig nagyon meglepődött ura bizalmán, nagyon óvatosan vitte a lámpát, és most ép maradt. Ez a történet valamit kifejez abból, hogyan bánt Jézus a tanítványaival, sőt még nagyobb irgalommal, hiszen nem csupán egy tárgy ment tönkre, hanem a mesterüket, Jézust hagyták egyedül, tagadták meg, árulták el. Jézus azonban ezekkel a szavakkal köszönti őket: „Békesség nektek!” Nem mondja nekik, „már kaptatok egy lehetőséget, többet nem kaptok”, hanem újra rájuk bízza a küldetését: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”, és most sem csupán próbaképpen. Visszavonhatatlanul bízza meg tanítványait saját küldetésének a folytatásával, beleszámítva, hogy még nincsenek teljesen kiképezve. De megtanulták a leckét, hogy mindig újra számíthatnak Jézus irgalmával és a Szentlélek segítségével. Hagyjuk, hogy ma Jézus megértesse velünk, hogy mennyire szeretné és vágyna arra, hogy általunk folytathassa küldetését.  
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan szoktam reagálni, amikor valaki elrontott vagy tönkretett valamit, amit rá bíztam. Vajon egyezik azzal, ahogyan Jézus reagálna? Kérem Jézustól, hogy mutassa meg az ő magatartását.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma