XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. február 5., csütörtök

Február 5.



Jer 18,1-6                        (hagyni a fazekast tevékenykedni )

Így szólt az Úr Jeremiáshoz: „Kelj föl és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat.” Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon. És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint. Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? - mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza!

A mai idézetben halljuk, hogy Isten meghívja Jeremiás prófétát, hogy menjen le a fazekas házához és nézze meg munkáját. Menjünk ma mi is oda, és képzeljük el, hogyan dolgozik az agyaggal. Hogyan érintkeznek a fazekas kezei az agyaggal, hogyan gyúrja és formálja át? A szöveg lényege azonban nem az, hogy csupán a fazekas képénél maradjunk, hanem hogy alkalmazzuk saját életünkre. „Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, mondja az Úr.” Igen, nem csak Izrael népére vonatkozik e kép, hanem ránk is. Arról szól, hogyan dolgozik Isten életünkben, életünkkel. Amellett, hogy teremtőnkként adta nekünk az életet, továbbra is formálja életünk művét. És milyen edényt szeretne alakítani belőlünk? Nem mást, mint azt, amit ő megálmodott, amikor életre hívott minket. A fazekas hasonlata nagyon szép képe annak is, ahogyan Isten egyénileg formálja bennünk Krisztus képmását. Mi vagyunk a mű Isten kezében, és mint az agyag a fazekas kézében, nem tehetünk mást, mint engedni, hogy dolgozzon velünk, formálja életünket tetszése szerint. Azonban tapasztaljuk, hogy bár annyira egyszerűnek tűnik, de még sem annyira könnyen engedjük át magunkat az Úrnak. Az agyag, ha lágy, simulékony szépen formálódik, csak akkor törik, ha keménnyé, merevvé válik. Szabadságunkban ellenállhatunk Isten művének, az összetörés azonban sosem jelent megsemmisülést, hanem gyógyulást, az újjáalkotás lehetősége. Isten sohasem dob el a kezéből. Maradjunk mi is a kézében: „Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok” kéri tőlünk Jézus, hisz nélkülem semmit sem tehettek. Ne fáradjunk bele ezt a benne-maradást az imádságban újra és újra begyakorolni, mivel ez az egyetlen gyümölcsöző aktivitásunk. „Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.”  
Feladat a mai napra: Az imádságban gyakorolom a tétlen maradást, és eldöntöm, mennyi időt szánok arra, hogy így időzzek el Isten előtt.