Jer 18,1-6 (hagyni a fazekast tevékenykedni )
Így szólt az Úr Jeremiáshoz: „Kelj föl és menj le a
fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat.” Lementem hát a fazekas házához;
az éppen edényt formált a korongon. És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen
formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra
nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint.
Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Izrael háza! Vajon nem tehetek én is
úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? - mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a
fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza!
A mai idézetben halljuk,
hogy Isten meghívja Jeremiás prófétát, hogy menjen le a fazekas házához és
nézze meg munkáját. Menjünk ma mi is oda, és képzeljük el, hogyan dolgozik az
agyaggal. Hogyan érintkeznek a fazekas kezei az agyaggal, hogyan gyúrja és
formálja át? A szöveg lényege azonban nem az, hogy csupán a fazekas képénél
maradjunk, hanem hogy alkalmazzuk saját életünkre. „Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én
kezemben, mondja az Úr.” Igen, nem csak Izrael népére vonatkozik e kép,
hanem ránk is. Arról szól, hogyan dolgozik Isten életünkben, életünkkel.
Amellett, hogy teremtőnkként adta nekünk az életet, továbbra is formálja
életünk művét. És milyen edényt szeretne alakítani belőlünk? Nem mást, mint
azt, amit ő megálmodott, amikor életre hívott minket. A fazekas hasonlata
nagyon szép képe annak is, ahogyan Isten egyénileg formálja bennünk Krisztus
képmását. Mi vagyunk a mű Isten kezében, és mint az agyag a fazekas kézében,
nem tehetünk mást, mint engedni, hogy dolgozzon velünk, formálja életünket
tetszése szerint. Azonban tapasztaljuk, hogy bár annyira egyszerűnek tűnik, de
még sem annyira könnyen engedjük át magunkat az Úrnak. Az agyag, ha lágy,
simulékony szépen formálódik, csak akkor törik, ha keménnyé, merevvé válik.
Szabadságunkban ellenállhatunk Isten művének, az összetörés azonban sosem
jelent megsemmisülést, hanem gyógyulást, az újjáalkotás lehetősége. Isten
sohasem dob el a kezéből. Maradjunk mi is a kézében: „Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok” kéri tőlünk
Jézus, hisz nélkülem semmit sem
tehettek. Ne fáradjunk bele ezt a benne-maradást az imádságban újra és újra
begyakorolni, mivel ez az egyetlen gyümölcsöző aktivitásunk. „Aki bennem marad, s én benne, az bő
termést hoz.”