XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 17., kedd

Nagyböjti hétköznapi lelkigyakorlat: 4. hét, 3. nap



Napi elmélkedéshez:       Jn 13,1-15

Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.” Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” – mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz.” Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.
A mai napon is Jézusra szeretnénk fordítani figyelmünket. Az utolsó vacsora színterén vagyunk, és imádságunkban képzeljük bele magunkat ebbe a színtérbe, képzeljük el a tanítványokat, a termet, berendezését, az ételt, miről beszélgetnek, milyen hangulat van köztük. Aztán szemléjük Jézust, aki egyszer csak feláll, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Jézus példát ad nekünk a szeretetre. Tudja ugyanis, hogy kinek mossa meg lábát. Jól ismeri mindegyik tanítványát, és azt is tudja, hogy Júdás hamarosan kimegy, hogy elárulja őt, Péter pár óra múlva megtagadja Jézust, és a többiek is elszaladnak majd. Mégis megmossa mindegyik lábát! Jézusnak ez is egy nagyon tudatos döntése. Mindvégig akarta szeretni őket. Nem saját maga miatt, hogy barátokat gyűjtsön maga köré, hanem azért, mert az Atyához tartoznak, őt kell, hogy szolgálják, amikor Jézus már nincs. Nem tesz szemrehányást, nem oktatja ki őket, nem inti őket. Csak csendben megmossa lábukat, szolgálja lelki tisztaságukat, Istenhez való tartozásukat, üdvösségüket. Úgy tudjuk mi is megőrizni szívünkben a szeretet, ha el tudjuk ajándékozni, ha embertársainkat saját Istenhez való tartozásukban tudjuk szolgálni és segíteni, még ha tudom is róla, hogy milyen. Akik Krisztushoz tartozunk, nem magunk miatt szeretjük az embereket, hanem, hogy Istenhez segítsük őket.
Feladat a mai napra: A nap folyamán megpróbálok egy konkrét személyt úgy szeretni és szolgálni, ahogy Jézus teszi. Ebben kérem Jézus segítségét.
Este: Visszatekintés a napra: Hogyan életem meg a mai napot? Kit bocsátott Isten az utamba, akit csöndben, szelíden szerethettem és szolgálhattam, mint Jézus? Hogyan éltem meg ezt? Hogyan volt jelen számomra Jézus? Észrevettem-e, hogy közben mélyült a Vele való kapcsolatom? Esetleg mi esett nehezemre? Kérem a kegyelmet, hogy holnap jobban tudjam szeretni és követni őt. Lezárom imámat egy Miatyánkkal.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma