XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. április 19., vasárnap

Április 19.



ApCsel 3,13-15.17-19; 1Jn 2,1-5a; Lk 24,35-48
Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor. Amíg ezekről beszéltek, Jézus maga állt meg közöttük, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. De ő megkérdezte tőlük: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: „Van itt valami ennivalótok?” Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és a szemük láttára evett belőle. Azután így szólt hozzájuk: „Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.” Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: ,,Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.
A mai evangéliumban tanúi lehetünk annak, amint Jézus újra megjelenik a tanítványoknak. Most az Emmauszból visszatért tanítványok együtt vannak a többiekkel és beszámolnak egymásnak tapasztalataikról. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: ,,Békesség nektek!“ Milyen érdekes, hogy bár többeknek és különféle formában már megjelent a feltámadt Jézus, mégse tudják elhinni, hogy tényleg ő az. Jézusnak először bizonyítania kellett, hogy ő nem szellem. Aztán áttér a lényegre. Emlékezteti őket a tanítására, amikor még velük volt: „Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Gyönyörű látni ebben a részben, hogy Jézus nem hagyja magát elbizonytalanítani a tanítványok hitetlenségétől, hanem rávezeti őket evangéliumának lényegére: van feltámadás és van megbocsátás! S ezek az üzenetek mindmáig nagyon is aktuálisak. Hány ember van, aki tele van szorongással, mert hibákat követ el, és ezért gyakran valamilyen fajta büntetésben, megvetésben részesül. Sokszor elég egyetlen szempillantás és már érzi az elutasítást. Hány kapcsolatban keményedtek meg a frontok, mert nem tudnak egymásnak megbocsátani. Hány ember van, aki csak a mának él, mert nem hisz az örök életben. De ha nincs örök élet, akkor az egész életének sincs jövője. Jézusnak nagyon fontos ez az üzenet, és nemcsak szavakkal tanítja őket, hanem valóságosan meg is tapasztalhatják a megbocsátást, hiszen Jézus nem tett tanítványainak szemrehányást viselkedésük miatt, hanem megerősítette őket küldetésükben, és jelezte számukra a teljes elfogadást, a kapcsolat megújulását. Péter pünkösdi beszéde a mai olvasmányban tanúságot tesz arról, hogy milyen mély hatással volt rá a feltámadt Jézussal való találkozás. Úgy tűnhet, mintha betanult szavakat mondana, hiszen ugyanazt mondja, amit Jézus meghagyott nekik. Ám tudjuk azt, hogy Péter nagyon mélyen megtapasztalhatta a megbocsátást Tibériás tavánál. Ezért legmélyebb vágya az, hogy minél többen megtapasztalhassák Jézusban az öröm, az élet és a megbocsátás forrását. Engedjük meg mi is Jézusnak, hogy mindig újra megajándékozhasson minket a megbocsátottság tapasztalatával a szentségekben, és örömteljes tanúivá tehessen minket szeretteink előtt.
Feladat a hétre: Megkeresem hitem forrását, felidézem azokat az élethelyzeteket, ahol felismertem Jézus jelenlétét az életemben, azokat is ahol gyógyította a sebeimet. Hálát adok minden találkozásért.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma