ApCsel 3,13-15.17-19; 1Jn 2,1-5a; Lk 24,35-48
Erre
ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a
kenyértöréskor. Amíg ezekről beszéltek, Jézus maga állt meg közöttük, és azt
mondta nekik: „Békesség nektek!” Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy
szellemet látnak. De ő megkérdezte tőlük: „Miért rémültetek meg, és miért támad
kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok!
Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint
látjátok, nekem van.” Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: „Van
itt valami ennivalótok?” Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és a
szemük láttára evett belőle. Azután így szólt hozzájuk: „Ezek azok az igék,
amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni
mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a
zsoltárokban.” Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt
mondta nekik: ,,Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és
harmadnapon feltámadni halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök
bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.
A mai evangéliumban tanúi lehetünk annak, amint
Jézus újra megjelenik a tanítványoknak. Most az Emmauszból visszatért
tanítványok együtt vannak a többiekkel és beszámolnak egymásnak tapasztalataikról.
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak
megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: ,,Békesség nektek!“ Milyen
érdekes, hogy bár többeknek és különféle formában már megjelent a feltámadt
Jézus, mégse tudják elhinni, hogy tényleg ő az. Jézusnak először bizonyítania
kellett, hogy ő nem szellem. Aztán áttér a lényegre. Emlékezteti őket a
tanítására, amikor még velük volt: „Be
kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a
zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia
a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől
kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Gyönyörű látni ebben a
részben, hogy Jézus nem hagyja magát elbizonytalanítani a tanítványok
hitetlenségétől, hanem rávezeti őket evangéliumának lényegére: van feltámadás
és van megbocsátás! S ezek az üzenetek mindmáig nagyon is aktuálisak. Hány
ember van, aki tele van szorongással, mert hibákat követ el, és ezért gyakran
valamilyen fajta büntetésben, megvetésben részesül. Sokszor elég egyetlen
szempillantás és már érzi az elutasítást. Hány kapcsolatban keményedtek meg a
frontok, mert nem tudnak egymásnak megbocsátani. Hány ember van, aki csak a
mának él, mert nem hisz az örök életben. De ha nincs örök élet, akkor az egész
életének sincs jövője. Jézusnak nagyon fontos ez az üzenet, és nemcsak
szavakkal tanítja őket, hanem valóságosan meg is tapasztalhatják a
megbocsátást, hiszen Jézus nem tett tanítványainak szemrehányást viselkedésük
miatt, hanem megerősítette őket küldetésükben, és jelezte számukra a teljes
elfogadást, a kapcsolat megújulását. Péter pünkösdi beszéde a mai olvasmányban
tanúságot tesz arról, hogy milyen mély hatással volt rá a feltámadt Jézussal
való találkozás. Úgy tűnhet, mintha betanult szavakat mondana, hiszen ugyanazt
mondja, amit Jézus meghagyott nekik. Ám tudjuk azt, hogy Péter nagyon mélyen
megtapasztalhatta a megbocsátást Tibériás tavánál. Ezért legmélyebb vágya az,
hogy minél többen megtapasztalhassák Jézusban az öröm, az élet és a megbocsátás
forrását. Engedjük meg mi is Jézusnak, hogy mindig újra megajándékozhasson
minket a megbocsátottság tapasztalatával a szentségekben, és örömteljes tanúivá
tehessen minket szeretteink előtt.
Feladat a hétre: Megkeresem hitem
forrását, felidézem azokat az élethelyzeteket, ahol felismertem Jézus
jelenlétét az életemben, azokat is ahol gyógyította a sebeimet. Hálát adok
minden találkozásért.