XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. április 10., péntek

Április 10.



ApCsel 4,1-12                 (Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek)

Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és szadduceusok odamentek hozzájuk. Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást. Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket. Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett. Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének! Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen. Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”

Péter és János minden lehetőséget megragadnak arra, hogy az embereket az igaz hitre tanítsák és sokan megtértek. Persze, lehet azt mondani, hogy nekik könnyű dolguk volt, mert kortársai közül sokan ismerték Jézust. Így könnyű volt őket meggyőzni. De azért mégse gondoljuk azt, hogy ez magától értetődő lett volna. Mennyi bátorság kellett nekik ahhoz, hogy kiálljanak és felvállalják Jézus Krisztusba vetett hitüket, és ezzel együtt felvállalják azt is, hogy a zsidó hit ellen beszéljenek és úgy járjanak, ahogy Jézus járt, akár kivégzéssel hitükért, úgy mint Jézus. A főpapok és írástudók most sem voltak jobbindulatúak. Nem tűrték azt, hogy Jézus Krisztus nevét valaki a szájába vegye, vagy az ő példáján a feltámadást hirdesse a templomban és a zsinagógában. Mégis micsoda bátorságot tanúsítanak az apostolok ezzel szemben, mert a Szentlélek eltöltöttek őket! Ezt mondta Jézus is a tanítványoknak: „Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és hatalmasságok elé hurcolnak benneteket, ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok.” (Lk 12,11-12) Amikor Jézus ezt mondta nekik, akkor még teljesen elképzelhetetlen volt a tanítványok számára, hogy ilyen bekövetkezhet. Most azonban maguk tapasztalják, hogy Jézus minden szava beteljesül. Engedjük hát mi is, hogy a Szentlélek beszéljen belőlünk. Ha nehéz helyzetbe kerülünk, ne a félelemre vagy bennünk lévő szorongásra hallgassunk, hanem engedjük, hogy a Szentlélek beszéljen belőlünk. Kérjük az ő segítségét.
Feladat a mai napra: A mai találkozásokban bensőmben arra hallgatok, hogy mit súg nekem a Szentlélek és azt mondom ki.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma