XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. május 15., péntek

Május 15.



ApCsel 18,9-18                 (Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok)
Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban.” Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát. Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal: „Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent.” Pál éppen szólásra akarta nyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: „Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van. Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel kapcsolatban merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.” Ezzel elkergette őket bírói széke elől. Erre a görögök nekiestek Szosztenésznek, a zsinagóga elöljárójának, és ott a bírói szék előtt agyba-főbe verték. De Gallió mit sem törődött vele. Pál még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől, és Priszcillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett.

„Most már elegem van. Nem folytathatom ezt a munkát!”, közölte velem nemrég egy ismerősöm. Azt érezte, hogy a munkahelyén mindenki egyre jobban ellene fordul, és ezért abba akarta hagyni. Biztos mi is ismerünk hasonló helyzeteket, ahol már nem akartunk folytatni valamit, legyen ez egy munka, egy ránk bízott feladat vagy kapcsolat. Ha túl sok teher nyomását érzzük, ki szeretnénk jönni belőle, megszabadulni tőle. De hogyan? Hogyan kell ezekkel a nehéz helyzetekkel bánni? Lehet, hogy az azonnali otthagyás nem mindig a legjobb megoldás. A mai idézet bepillantást enged Pál életének nehéz helyzetébe. Pál ábrázolásai alapján az lehetne a benyomásunk, hogy mindig erőteljesen, rendíthetetlenül, lankadatlanul dolgozott. Nem voltak válságos helyzetei. Ezek azonban hamis elképzelések Pál életéről. Igen, sokszor ő is belső küzdelmeket élt át, amelyről később a korintusi közösségnek mert írni (vö. 2 Kor 12, 7-10). De azt, amit az első korintusi tartózkodásában élt át, nem tudjuk, csak sejthetjük. Mennyire lehetett benne a nagy vívódás, hogy elmenjen Korintusból, hogy Jézus ezekkel a szavakkal bátorította őt: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban.” Ebben a nehéz helyzetben maga Jézustól, az Úrtól kapott megerősítést. Bátorító szavai erőforrás lettek Pál számára, hogy munkáját folytassa ebben a városban. Megértette, hogy kiért vállalja továbbra is a nehézségeket és kivel élheti meg őket: „Én veled vagyok”. Fent említett ismerősöm más emberen keresztül kapta Istentől az üzenetét a folytatáshoz, hogy nagyon becsülje ezt az emberekért és Istenért hozott áldozatát. Megtapasztalta, hogy Isten megadta neki hozzá a szükséges erőt. „Senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked.” Nehéz helyzetünkben tanuljunk meg addig várni, ameddig Isten nem szólt hozzánk és csak akkor döntsünk, amikor mutatta nekünk akaratát.
Feladat a mai napra: Felajánlom a mai napi nehézségeimet valakiért.