ApCsel 18,23-28 (Pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját.)
Pál
egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia
vidékét és Frigiát, és erőt öntött a tanítványokba. Közben egy alexandriai
származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen
jártas ember volt. Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és
helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott.
Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották,
elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. Mivel
Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak
is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy
szolgálatot tett a hívőknek, mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a
zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.
Hitünkre nem
tekinthetünk úgy, mint egy befejezett dologra, mintha valamikor azt mondhatnánk,
már eleget ismerjük a keresztény tanítást. A hit egy állandó folyamat és mindig
van miben fejlődnünk. A másik pedig, ami jellemezi a hitet, hogy egy folytonos
adni és kapni. Erre a két aspektusra nagyon jól rámutat a mai idézet. Apollóról
azt halljuk, hogy ő már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és
helyesen beszélt és tanított Jézusról. De neki is még szüksége volt a hitbéli fejlődésre,
mivel csak János keresztségéről tudott.
Priszcilla és Aquila, a házaspár, akiket először Pál oktatott a keresztény
hitben, felkarolták Apolló az ügyét és pontosabban
elmagyarázták neki az Isten útját. Felelőseknek érezték magukat Apolló
hitének fejlődéséért, és nem vártak arra, hogy a közösségből esetleg valaki más
törődjön vele. Azt, amit Páltól tanultak, buzgón tovább is adták, mivel Pál arra
tanította őket, hogy Isten velük is számít a hit továbbadásában. Azonban
alázattal magyarázták Jézus tanítását és az Efezusi egyház elöljáróival
egységben, tudván, hogy ők sem a mindentudók. Apolló szintén bizonyított
alázatosságot, mivel Priszcilla és Aquila tanítását elfogadta. Így jól
felkészült arra, hogy ő is sok mindenben hasznukra legyen máshol a híveknek. „Achájába megérkezve a neki adott kegyelem
révén nagy szolgálatot tett a hívőknek.” Az achájai közösség hálás szívvel
fogadta Apollót és tanítását. És hálás lehet a Korintusi közösség Apollónak,
hogy Isten munkatársaként szolgált hitük erősítésében. „Vajon mi Apolló? Mi
Pál? Szolgák, akik hitre vezettek titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr
megadta nekik. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. Tehát
sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést
adja.” (1 Kor 3,5-7) Kikért szeretnék a mai napon hálát adni Istennek, mert
elvezettek engem a hitre? Miben szeretnék még fejlődni? Milyen eszközöket
szeretnék ennek érdekében alkalmazni? Kiket bíz Isten rám, hogy törődjek hitük
ügyével?
Feladat a mai napra: Fél órát szánok olyan lelki könyv olvasására,
amivel szeretném erősíteni hitemet.