ApCsel 1, 1-11; Ef 1, 17-23; Mk 16, 15-20
Az első könyvben, Teofil,
szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig,
amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak,
akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos
csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át
megjelenve Isten országáról beszélt nekik. Amikor együtt étkezett velük,
meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya
ígéretére: ,,Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti
azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Erre az
egybegyűltek megkérdezték tőle: „Uram, talán most állítod helyre Izrael
országát?” Ő azonban azt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az
időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott
meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy
tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen
a föld határáig.” Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és
felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme,
két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: „Galileai férfiak,
miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön
el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.”
„Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik,
felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján.” (MK 16,19) Urunk Jézus mennybemenetele, amelyet a
mai vasárnapon ünnepel az Egyház, azt jelenti, hogy embersége részesedik Isten
hatalmában és tekintélyében. Jézus Krisztus az Úr: övé minden hatalom a
mennyben és a földön. Ő „fölötte áll minden fejedelemségnek, hatalomnak,
erősségnek és uralomnak”, mert az Atya „mindent lába alá vetett”.
Mint Úr Krisztus, feje is az Egyháznak, mely az ő Teste. „Őt magát pedig az
egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste, és teljessége annak, aki mindent
mindenben betölt.”(Ef 1,20-22). A mennybe fölemelkedett
és megdicsőült Krisztus, mivel küldetését így teljesíti be teljesen, Egyházában
itt marad a földön. Nem olyan látható módon, mint a földi életében, hanem
elrejtve az emberek szeme elől. „Egy
felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem láthatták”. Krisztus az Egyházban él
és cselekszik különleges módon, a szentségek által. Krisztus így marad velünk,
és azt kívánja, hogy láthatóvá váljon rajtunk keresztül: „Tanúim lesztek
Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső
határáig.” (ApCsel 1,8). Századokon át sok ilyen tanú volt, kezdve
Jeruzsálemben Péter apostollal, aki Pünkösdkor a Szentlélekkel eltelve bátran
hirdette a feltámadt Krisztust, István diakónussal, az első vértanúval,
folytatva egész Júdeában és Szamariában a többi apostollal, tanítványokkal, sok-sok
szenteken keresztül egészen napjainkig.
Isten elküldte a Szentlelket, és elküldi nekünk is, hogy mi is Jézus tanúi
legyünk. Kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy Krisztus tanúiként tudjunk élni,
életünk Róla szóljon.
Feladat a mai napra: Arról elmélkedek, Krisztusnak mely tulajdonságát
fejezi ki számomra legjobban egy kedves szentem élete. Eszerint próbálok élni
ezen a héten.