XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. május 6., szerda

Május 6.



ApCsel 15,1-6                   (Az első apostoli zsinat Jeruzsálemben)
Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.” Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez. Az egyház egy darabon elkísérte őket, aztán átszelték Föníciát és Szamariát, és elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta őket az egyház: az apostolok és a presbiterek. Beszámoltak róla, mi mindent tett közreműködésükkel az Isten. Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívővé, néhányan felálltak és kijelentették: „Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.” Összegyűltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.

Az ősegyházban az egyik nagy probléma az volt, hogy zsidóságból és pogányságból megtért keresztényekből állt, akik nagyon ellentétesen gondolkoztak. Mivel az első keresztények mind a zsidóságból származtak, Jézus maga, és minden apostola és tanítványa, ezért sokan azt gondolták, hogy a zsidó szokásokat kell folytatniuk. Komoly vitákat indított el köztük a kérdés, hogy Isten igazából milyennek is akarja a keresztényeket? Kik a keresztények? Milyen helye van a keresztény vallásban a zsidó tradíció? Amikor egyértelművé válik, hogy a Szentlélek nem tesz különbséget zsidó vagy pogány között, hanem ugyanúgy kiárad mindegyikre, megértik, hogy nekik sem szabad különbséget tenniük egymás között, sőt, nagyon sok hagyomány, előírás megkérdőjeleződött, így pl. a körülmetélés szükségessége, ami a zsidóság számára az Istennel kötött szövetség jele volt. Egyértelművé vált, hogy az Istennel való szövetség jele a Szentlélekkel való megkeresztelkedés lett. De ezt a kérdést tisztázni kellett, mert sok ellenségeskedést szült a kétféle tanítás. Ezért az apostolok mind felmentek Jeruzsálembe és összehívták az első zsinatot, hogy ezeket a kérdéseket megtárgyalják. Figyelemre méltó, hogy kezdettől fogva fontos volt az apostolok számára, hogy ilyen horderejű kérdéseket együtt vitassanak meg és döntsenek el. Hiszen Péter, aki az egyház első pápája volt, egyedül is meghozhatta volna a döntést. De fontosnak tartotta, hogy minden apostollal együtt megvitassa és eldöntse a kérdéseket. S én, hogyan szoktam nagyobb döntéseket hozni akár a munkahelyen, akár a családomban? Átbeszélem munkatársaimmal, családommal, barátaimmal, vagy egyedül döntök el mindent, még akkor is, ha döntésem másokra is hatással lesz?
Feladat a mai napra: Ha döntést kell hoznom, konzultálok valakivel.