ApCsel 14,19-28 (Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek)
Antióchiából
és Ikóniumból utánuk jött néhány zsidó. Ezek úgy fellázították a tömeget, hogy
megkövezték Pált. Már azt hitték, hogy meghalt, ezért kivonszolták a városból. De
amikor a tanítványok köréje gyűltek, eszméletre tért, és visszament a városba. Másnap
Barnabással együtt útra kelt Derbébe. Ebben a városban is hirdették az
evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd visszafordultak Lisztrába,
Ikóniumba és Antióchiába. Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították
őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok szorongatás közepette kell
bejutnunk az Isten országába.” Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat
rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben
hittek. Áthaladva Pizidián Pamfíliába jutottak, majd azután, hogy Pergében
hirdették az Isten szavát, lementek Attáliába. Innét Antióchiába hajóztak,
ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe ajánlva annak a feladatnak a
teljesítésére, amelyet aztán teljesítettek is. Mihelyt megérkeztek, összehívták
az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok
előtt is kitárta a hit kapuját. Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványok
körében.
Hihetetlen,
hogy mennyi rosszaság van az emberekben, még Antióchiából és Ikóniumból
utánuk jött néhány zsidó, hogy fellázítsák a tömeget. Még
meg is kövezték, de Pál újra talpra tudott állni. Eszünkbe juthat, amit Jézus
Ananíásnak mondott Pálról: „választott
edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai
között. Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie.” (ApCsel 9,15-16).
Másnap Barnabással együtt útra kelt
Derbébe. Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt
szereztek, majd visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Erőt
öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben,
mert „sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába.” Pál
tudja, mi a feladata, és tétovázás nélkül folytatja. Lerázza magáról a port és
újra elmegy azokba a városokba, ahonnan egyszer már elűzték őket, hogy
meglátogassák a híveket, megerősítsék a közösségeket és elöljárókat adjanak
nekik, akik folytatják munkáját. Pálnak az volt a legfontosabb, hogy a megtért
hívek lelkét gondozza, és a közösségeket megerősítse. Jól tudta azt, hogy nem
sok időt tölthet velük, talán csak néhány hetet, vagy hónapot. És ezek a
közösségek részben még mind a mai napig működnek. Tegyük fel magunkban a
kérdést, hogy mennyire fontos számomra saját közösségem? Milyen szerepet
játszom benne? Hogyan tudnék segíteni abban, hogy megerősödjön és egyre több
ember megtalálhassa benne a helyét?
Feladat a mai napra: Átgondolom, mit tehetnék aktívan közösségem
megerősítéséért.