XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. június 9., kedd

Június 9.



Lk 9,28-35                       (A felhő és a fényesség)

E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.

A mai napon a Szentlélek szimbólumai közül kettőn elmélkedünk: a felhőn és a fényességen, mert e két szimbólum, ahogyan azt a Katekizmus fogalmazza, „elválaszthatatlan a Szentlélek megjelenésétől”, egymáshoz tartoznak. A két szimbólumnak azonban más a jelentése. Ha elképzeljük pl. azt, hogy egy felhő beborítana minket, mit éreznénk? Biztos mást, mint ha fényesség venne körül bennünket. A két megjelenési forma különböző, mégis, a kezdetek óta Isten jelenlétének szimbólumai: „Az ószövetségi teofániától kezdve a sötét vagy a fényes felhő nyilatkoztatja ki az élő és szabadító Istent, eltakarván dicsőségének transzcendenciáját; Mózesnek a Sinai-hegyen (vö. Kiv 24,15-18), a találkozás sátrában (vö. Kiv 33,9-10), és a pusztai vándorlásban (vö. Kiv 40,36-38; 1Kor 10,1-2); Salamonnak a templomszentelés alkalmával, (vö. 1Kir 8,10-12). Ezeket az előképeket tehát Krisztus beteljesíti a Szentlélekben. A Szentlélek száll Szűz Máriára és "beárnyékozza őt", hogy Jézust foganja és világra szülje, (vö. Lk 1,35). A Színeváltozás hegyén a Szentlélek jön a felhőben, mely Jézust, Mózest és Illést, nemkülönben Pétert, Jakabot és Jánost beárnyékolja, "és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott fiam, őt hallgassátok«" (Lk 9,34-35). Végül ugyanez a "felhő fogadta be Jézust" a tanítványok szeme elől a mennybemenetel napján (vö. ApCsel 1,9), és fogja kinyilatkoztatni az Emberfiát dicsőségben eljövetelének napján (vö. Lk 21,17).” (KEK 697). A mai idézetben látjuk, hogy az apostolok számára az első pillanatban nem volt szép élmény, amikor felhő támadt és elborította őket.” Igen, „féltek, amikor a felhőbe jutottak.” De nem azért jelent meg nekik Isten, hogy elijessze vagy megfélemlítse őket, hanem hogy bevezesse az Isten világosságába. Néha el kell sötétíteni, homályosítani az ember érzékeit, hogy képessé váljon felfedezni Isten világát, valóságát. A felhő által bemerülünk egy másik valóságba, az Isten valóságába, és ott hallhatjuk hangját. Hagyjuk, hogy a Szentlélek sötétítse el érzékeinket, és vezessen Isten fényébe; engedjük el saját elképzeléseinket, és vegyük fel Isten gondolkozását.
Feladat a mai napra: Ha ma egy döntést kell hoznom, akkor kérem, hogy a Szentlélek „borítson be”, hogy jobban össze tudjam hasonlítani saját elképzeléseimet Isten elgondolásával, és így inkább Isten szavát követve tudjak döntést hozni.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma