XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. július 19., vasárnap

Július 19.


Jer 23, 1-6; Ef 2, 13-18; Mk 6, 30-34

Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit.” (Mk 6,31)
A mai vasárnapi evangéliumban egy gyönyörű jelenetnek lehetünk tanúi. Jézushoz visszatérnek az apostolok első missziós útjukról, s beszámolnak neki mindarról, amit tettek és tanítottak. De Jézust zavarta a sok jövés menés, ami körülötte volt, arra vágyott, hogy egy magányos helyre visszahúzódjon a tanítványokkal, hogy ott nyugodtan eltudják mesélni élményeiket, át tudják beszélni a történteket. Ezért bárkába szálltak, hogy elmenjenek egy elhagyatott helyre. Milyen gyönyörű, hogy Jézusnak gondja van az apostolokra! Olyan, mint egy igazi jó tanár vagy szülő, aki nem rázza le magáról gyorsan a gyereket, hogy folytatni tudja saját munkáját, hanem félre tud tenni mindent, hogy vele legyen, meghallgassa őt. Teljesen nekik szentelte figyelmét. Milyen jól esik nekünk is, ha a mindennapokban olyan emberrel találkozunk akár saját családunkban, akár barátaink körében, vagy akár egy ismeretlen emberben is, aki ránk szánja idejét, meghallgat minket, komolyan veszi gondolatainkat, együtt érez/gondolkodik velünk. És Jézus fontosnak tartja a pihenést is, a kikapcsolódást. Neki is, tanítványainak is szüksége van rá. Ezért azt mondja nekik: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.
Mégis azt láthatjuk, hogy Jézus számára a pihenés nem olyan jellegű visszahúzódást jelent, hogy kizárná életéből a szükséget szenvedő embert. Inkább azt láthatjuk, hogy minden helyzetben észre veszi azt, ami akkor éppen szükséges. „Sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.” Persze felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a vakációban vajon nem kapcsolhatjuk ki a mobiltelefont, vagy az internetet, ahhoz, hogy tényleg pár napig nyugtunk legyen? Vajon mindig elérhetőnek kell lennünk? Nemde korunk emberének egyik legnagyobb betegsége az, hogy sosem tud elcsöndesedni, nyugalmat találni, mert azt gondolja, hogy állandóan elérhetőnek kell lennie? Jézusban azt láthatjuk, hogy tud mérlegelni, tud visszavonulni, amikor szükséges, és tud jelen lenni, amikor szükséges. Nem az önzés sodorja őt. És ez számunkra bíztató, hiszen azt mutatja, hogy Istenhez bármikor odamehetünk, nála mindig nyitott fülre, szívre találhatunk.
 
Feladat a hétre: Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy a vakáció idejében képesek legyünk megtalálni a csöndet, az igazi pihenést, és egyben nyitottak maradjunk embertársaink iránt is.