XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. augusztus 5., szerda

Augusztus 5.



1Sám 1,1-2.9-20               (a szívemet öntöttem ki az Úr előtt)
Hannának nem volt gyermeke. ... Hanna fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál. (Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt. Fogadalmat tett, és így szólt: „Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét.” Így imádkozott az Úr előtt. Éli közben figyelte a száját. Hanna ugyanis csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek vélte, ezért így szólt hozzá Éli: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!” De Hanna ezt válaszolta: „Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig.” Éli így felelt rá: „Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél.” Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt. Másnap ... leborultak az Úr előtt. Aztán hazatértek Rámába. Elkana együtt volt feleségével Hannával, és az Úr megemlékezett róla. Hanna fogant, és amikor elérkezett az ideje, fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, „mert az Úrtól könyörögtem ki.”

Ma, Urunk Bemutatásának ünnepén, a megszentelt élet világnapját tartjuk, ahogy II. János Pál pápa 1997-ben elrendelte, azzal a céllal, hogy hálát adjunk Istennek a megszentelt életért, hogy előmozdítsuk az élet ismeretét, hogy a megszentelt életet élő emberek megünnepeljék azt, amit az Úr véghezvitt bennük, és hogy küldetésük tudatosabbá legyen az egyházban és a világban. Ezen a napon a mai elmélkedésben Hannára tekintünk, erre az ószövetségi asszonyra, aki Istennek szentelte annyira óhajtott fiát. A Rámai Elkanának volt a felesége, de nem volt gyermeke, és ez nagyon megviselte. Bár a férje vigasztalni próbálta őt azzal, hogy ő csak ér neki tíz fiúnál is többet, de Hanna elkeseredettségében az Úrhoz fordult és nála kereste a segítségét. Egész lényével, szívével és testével, imádkozott, úgy hogy a pap, Éli, azt gondolta, hogy részeg. Hanna megmagyarázta neki, mi a baja és hogy csak a szívét öntötte ki az Úr előtt. Éli ekkor megértően ígérte meg kérése beteljesülését: „Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél.” Így is lett és Hanna fiút szült, Sámuelt, akit az adott időben az Úrnak szenteltek és Élinél a templomban hagytak. Manapság is gyakran fordul elő, hogy házaspárok, bár szeretnének, mégsem születik gyermekük. Hanna példáját követve, érdemes tehát az Istenhez fordulni és teljes szívvel kérni tőle a gyermekáldást. Hiszen ma is igaz, hogy nem az ember „hozza létre” a gyermeket, hanem a gyermek az Isten ajándéka. Olyan módon kell tehát tekintenünk rá, mint Isten ajándékára. Ezért a gyermek nem a szüleié, hanem az Istené. És újra csak Hanna példáját követve, amikor az Isten hívja: „A szülők fogadják el és örömmel és hálaadással tartsák tiszteletben a meghívást, amellyel az Úr egy gyermeküket arra hívja, hogy a mennyek országért vállalt szüzességben, az Istennek szentelt életben vagy a papi szolgálatban kövesse őt” (Katolikus Egyház Katekizmusa 2233).
Feladat a mai napra: Imádkozom papi és szerzetesi hívatásokért, és hogy a megszentelt élet a szülőknek és a családoknak is gyümölcsöző legyen.