Bölcs 7, 7-11; Zsid 4, 12-13; Mk 10, 17-30
Amikor
kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: „Jó
Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus erre azt mondta neki:
„Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a
parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne
csalj, tiszteld apádat és anyádat!” Az illető azt felelte neki: „Mester! Ezeket
mind megtartottam ifjúságom óta.” Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és
azt mondta neki: „Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a
szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!” Erre a
szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig
körültekintett és azt mondta tanítványainak: „Milyen nehezen jutnak Isten
országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok csodálkoztak szavain.
Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: „Fiaim! Bizony, nagyon nehéz
az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének
átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.” Azok erre még
jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: „Akkor hát ki üdvözülhet?” Jézus
azonban rájuk tekintett és így szólt: „Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek
nem; mert Istennek minden lehetséges”. Ekkor megszólalt Péter: „Íme, mi mindent
elhagytunk és követtünk téged!” Jézus azt felelte: „Bizony, mondom nektek:
mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a
gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most,
ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és
földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.
A mai vasárnapi evangélium középpontjában
a gazdag ifjú kérdése áll: „Jó Mester!
Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ez a kérdés rátapint keresztény
hitünk lényegére. A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz: „A hit az örök
élet kezdete.” (KEK 163) Amikor tehát a gazdag ifjú megkérdezi Jézustól, hogy
mit tegyen, hogy elnyerje az örök életet, akkor Jézus küldetésének lényegére
kérdez rá. Hiszen Jézus azért jött, hogy örök életet adjon nekünk. „Mert úgy
szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne,
az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Jézus először a zsidó hit
alapszabályzatára, a tíz parancsolatra kérdez rá. Amikor látja, hogy az ifjú
biztos alapokon áll, egy lépéssel tovább akarja őt vezetni, ezért azt mondja
neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a
szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Jézus
arra hívja az ifjút, hogy higgyen benne és rábízva életét, kövesse őt. Hiszen
szent János apostol szavai szerint, „Isten örök életet adott nekünk, s
ez az élet az ő Fiában van,” (1Jn 5,11). Akkor nyerhetjük el az örök
életet, amikor hiszünk a Mennyei Atyában és Jézus Krisztusban, akit küldött.
(vö. Jn 17,3). A gazdag ifjú azonban nem fogadta el Jézust, szomorúan elment,
mert nagy vagyona volt. Figyelemre méltó, hogy Jézus nem próbálja őt meggyőzni,
nem unszolja őt, nem megy utána. Miért? Mert a hitet, amit az Isten kegyelmi
ajándékként odanyújt nekünk, nem lehet és nem is szabad rákényszeríteni
senkire, hanem minden embernek saját szabad akaratból és döntésből kell
elfogadnia. A keresztségben elnyertük az örök élet csodálatos ajándékát, már a
hit utján járunk. Ezen az úton járni azonban megköveteli tőlünk, hogy mindig
újra szabadon Jézus mellette döntsünk. Engedjünk,
hogy Jézus ma szeretettel tekintsen ránk és a megkedveltség
tapasztalatából készen álljunk követésére.
Feladat a mai napra: Szánjunk
időt a Jézussal való együttlétre, szeretetére, jobb megismerésére és
meghívására mélyebb hallgatására.