XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. október 5., hétfő

Október 5.



Lk 10,25-28                       (Mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?)
Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” „Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz” - válaszolta neki.

Mit jelent számunkra az örök élet? Mint hívő keresztények tudjuk, hogy van örök élet. Mégis milyen helyet foglal el ennek a tudata az életemben? Fontos számomra? Sokszor az a vád éri az Egyházat, hogy csak az örökkévalóságban gondolkodik, de a jelent nem látja. Ha a világot nézzük, úgy tűnik, hogy az örök élet nem létezik, csak a jelen, a ma, amit ma tudok elintézni, beszerezni, esetleg terveim vannak a közeljövőre, mikor megyek vakációra, kit fogok felhívni, vagy meglátogatni, stb. De mintha az élet csak a halálig tartana, és az is jó messze van tőlünk. Csak az számít, ami most van. Nem szeretünk a halálon gondolkodni. De ha nincsen túlvilág, az e világi élet céltalanná válik. Ezért fontos kérdést tett fel Jézusnak az írástudó, feltételezve, hogy van örök élet, és hogy nem mindegy, hogyan jutok el oda: . „Mester, szólította meg, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Időközönként fontos megfontolnunk, hogy milyen úton járok. Vannak alapszabályok, és Jézus ráutal arra, hogy azok a szentírásban találhatók. A szentírás iránytű számunkra, mely figyelmes olvasásakor jelzést ad életemnek. Ez a „törvény”, amire Jézus utal, két fontos pillérre állítja életünket: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Az Istennek kell első helyen állnia életünkben. Ő tölt el azzal a szeretettel, amire szükségem van ahhoz, hogy magamat és embertársamat jól tudjam szeretni. Akkor egyensúlyban van az életünk. Milyen szerepet játszanak ezek a pillérek jelen életemben?
Feladat a mai napra: Ma azt a pillért akarom gyakorolni, amit eddig kevésbé vettem figyelembe.