Dán 7, 13-14; Jel 1, 5-8; Jn 18, 33b-37
Ismét
bement tehát Pilátus a helytartóságra, hivatta Jézust, és megkérdezte őt: „Te
vagy-e a zsidók királya?” Jézus azt felelte: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták
neked rólam?” Pilátus ezt válaszolta: „Hát zsidó vagyok én? Saját
nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?“ Jézus azt felelte: „Az
én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból
volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én
országom nem innen való.“ Pilátus erre megkérdezte: „Tehát király vagy te?“
Jézus azt felelte: „Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért
jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az
igazságból való, hallgat a szavamra.“
A kis Éva rajzolgatott. - Mit rajzolsz? -
kérdeztem tőle. - Egy királynőt - jött a válasz, majd hozzáfűzte: - Ha nagy
leszek, én is királynő leszek. - Honnan tudhatom, hogy ez egy királynő? -
kérdeztem tovább. - Nem látod?! Koronája van és szép ruhája! A kis Éva annyira
határozottan felelt, hogy már nem mertem tovább kérdezgetni, pedig érdekelt
volna, hogy milyen egy király, és hogy ismer-e igazi királyt is?
Az utolsó évközi vasárnap a katolikus Egyházban
királyt ünnepelünk: Krisztus királyt. Krisztus király ünneplése új keletű: XI.
Piusz pápa rendelte el 1925-ben. Bár az ünneplés viszonylag új, az ünnep
tartalma azonban megtalálható kezdettől fogva az Újszövetségben és szerves
része a hitletéteménynek. Krisztus királyságáról tanúskodnak a mai vasárnapi bibliai
idézetek is. De milyen királyt állítanak a szemünk elé? Az evangélium nem említ
sem arany koronát, sem szép ruhát. A Pilátus előtt megkötözve álló Jézusnak
semmilyen földi hatalma nem volt. Jézus királysága egészen más, mint amit a
földi királyokról elképzelünk. Hallgassuk meg, mit mond Jézus önmagáról:
Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus visszakérdez:
„Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Majd megvallja az Ő
királyságáról: „Az én országom nem ebből a világból való. Én arra születtem, és
azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból
való, az hallgat a szavamra!” Jézus nem egy földi ország királya, az Ő
uralkodása egészen más. Ismerjük az evangéliumokból: szolgálni, szeretni, irgalmasnak
lenni, békét szerezni, ahogy a Hegyi Beszédben megfogalmazta. Jézus akkor
vallotta meg királyságát, amikor a szenvedés küszöbén állt, mert szenvedésével
valósult meg igazán királysága és győzelme. Királyi dicsőségét pedig
feltámadásával és egykor majd második eljövetelével nyilvánítja ki. „Jézus
Krisztus hűséges tanú, elsőszülött a holtak közül, és a föld királyainak
fejedelme. Ő szeret minket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.”
Jézust nem
lehet földi királyhoz hasonlítani. Ha királyok, királynők akarunk lenni, Őhozzá
kell hasonlítanunk, az Ő életének példáját kell követnünk. „Atyjának, az
Istennek országává (királyságává) és papjaivá tett bennünket.”
Feladat a mai napra: Szemlélem
a királyomat, Jézus Krisztust. Vajon melyik szolgálatomban hasonlítok Őreá?