XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. november 23., hétfő

November 23.



Lk 21,1-4                            (ez a szegény özvegy többet dobott be)
Föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. Mert a többiek feleslegükből adták az adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését.”

A szegény özvegy viselkedése hitének a nagyságát fejezi ki. Képes mindent, mindenét odaadni Istennek. Teljesen bízik az Istenben, az ő kezébe helyezte életét, jövőjét, nem maradt semmi más támasza, mint maga az Isten. Utolsó két fillérjét dobta be a templom perselyébe. Úgy is gondolkodhatott volna, hogy „odaadom Istennek az egyiket, és nekem még megmarad a másik”. De nem így tett, hanem oda merte adni egész megélhetését. Jézus nagyra becsüli ezt a tettet, látja az asszony szándékát, és cselekedetének igazi értékét. Legtöbben inkább a pénz mennyiségére figyelnek, és ez alapján ítélnek, Jézus ítélete azonban más. A gazdagok sok pénzével összehasonlítva, a szegény özvegy két fillérje nagyon kevésnek látszik. Jézus mégis az mondja róla: „ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más”. Tudja, hogy az adományadásnál a pénzösszeg nem mond semmit, hanem sokkal inkább a mögötte álló szándék, magatartás a fontos. Itt a szegény özvegy Istenbe vetett nagy bizalmáról tett tanúságot. Megmutatta, milyen nagy is az Isten iránti szeretete, hite. Arra hív meg minket is ez a mai idézet, hogy vizsgáljuk meg Isten iránti bizalmunkat, és nézzük meg, milyen is a mi odaadásunk. Vajon inkább óvatosan kalkulálunk; mi az, amit Istennek adunk és mi marad még nekünk, ahelyett, hogy nagylelkűen adakoznánk?! Beszéljük meg az Úrral, hogyan lehetnénk hasonlóak mi is ehhez a szegény özvegyasszonyhoz?
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan élem meg odaadásomat. Ahol talán inkább mérlegelek, pl. ennyi és ennyi időt szánok a másik emberre, vagy az Istenre, ott igyekszem többet, ill. nagylelkűebben adni.