A szív örömével élni Neh 8,10
„Ne szomorkodjatok, hiszen
az Úrban való öröm az erősségetek.”
Szof 3,14-18
Dalolj, Sion leánya, zengj
éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya! Nem hajtja
végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet, Izraelnek az Úr a királya,
ne félj többé semmi rossztól! Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: Ne
félj, Sion! Ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős
Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd
neked ujjongó örömmel, mintha ünnepet ülne.
Karácsonykor az egyik leggyakoribb üdvözlet az, hogy boldog, örömteljes
karácsonyt kívánunk egymásnak. De honnan jön az öröm? Produkálhatjuk az örömet,
vagy mesterségesen létrehozhatjuk? Hamis lenne, ha az ünnep alatt egy mosolygós
arcot vágnánk, de nincsen bennünk öröm.
Mária megmutatja nekünk, mi az igazi öröm kulcsa. Mária nem az emberektől
vagy a körülményektől várta, hogy szerezzenek neki örömet. Az emberek
tekintete, a váratlan indulás Betlehembe, a szálláshelyeken megtapasztalt
visszautasítás, stb. elvehette volna tőle belső örömét. Mária viszont Istenből
merítette örömét, neki örvendezett. Tudta, hogy Isten vele van, az erős
Szabadító. Még a nehéz helyzetekben is megtapasztalta segítségét, ezért nem
fogy el Mária arcáról a belső boldogság kifejezése. Az Úrban való örvendezés
Máriának az erőssége, és érzi, hogy Isten is örül neki. Életének ez ad egy
biztos, szilárd örömet.
Ha együtt nézünk Istenre, főleg az ünnepeken az Emánuelre –Istenre, aki
velünk van – ez lesz örömünknek igazi forrása. Karácsonykor ne szegezzük túl
magasra elvárásainkat, hogy minden tökéletes legyen, hiszen ennek a vége az
ajándékozáskor csak könny és vita lesz. Inkább úgy nézzünk egymásra, hogy Isten
mindenkit újjáéleszt szeretetével. Örüljünk annak, hogy egymással tölthetünk
időt, és fogadjuk hálával azt a nagy ajándékot, amelyet Istentől kaptunk, hogy
értünk emberré lett.
Feladat a mai napra:
Gondolkodom azon, miben szerezhetek valakinek
örömet a mai napon.