Lk 6,37-38.41-42 (Az ember ítélete ugyanis felszínes, az Atya ezzel ellentétben a bensőt
látja.)
37Ne mondjatok ítéletet senki
fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor
benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. 38Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó,
tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen
mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is. 41Miért
látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem
veszed észre? 42Hogyan mondhatod
testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből! – holott a
te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját
szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.
„A zarándoklat különleges jel a
Szentévben, mert azt az utat jelképezi, amelyet minden ember végigjár az élete
során. (...) Az Úr Jézus megmutatja a zarándokút szakaszait, melyen át célba
lehet érni: „Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem
ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el.
Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.
Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen
mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is” (Lk 6,37-38). Elsőként ezt
mondja: Ne mondjatok ítéletet és ne ítéljetek el senkit. Ha valaki nem
akar Isten ítélete alá esni, nem lehet testvére bírája. Az ember ítélete
ugyanis felszínes, az Atya ezzel ellentétben a bensőt látja. Milyen sok bajt
okoznak a féltékenység és az irigység által sugallt szavak! Ha egy testvérről
távollétében rosszat mondunk, rossz fényben tüntetjük fel, akkor meggyalázzuk a
becsületét és a pletyka áldozatává tesszük. Nem ítélni és el nem ítélni pozitív
értelemben azt jelenti, hogy észrevesszük a jót másokban, és nem gyötörjük
töredékes ítéletünkkel és feltételezett mindentudásunkkal. Mindez azonban még
nem elegendő az irgalmasság kifejezésére. Jézus elvárja a megbocsátást és az
ajándékozást is. A megbocsátás eszközévé kell válnunk, hiszen mi előbb nyertünk
bocsánatot Istentől. Mindenki iránt nagylelkűnek kell
lennünk, tudva, hogy Isten is igen nagylelkűen árasztja ránk jóságát.”[1]
lennünk, tudva, hogy Isten is igen nagylelkűen árasztja ránk jóságát.”[1]
Feladat a mai napra: Arra
figyelek, mit gondolok azokról az emberekről, amelyekkel a mai nap folyamatán
találkozom, és amikor másokról beszélek? Hogyan beszélek róluk? Napközben vagy
a nap végén hagyjam, hogy Isten is beszéljen nekem róluk, hogyan látja őket,
mit gondol róluk.