Iz 50,4-8 (Ahhoz, hogy képesek legyünk az irgalmasságra, először Isten szavának
hallgatóivá kell válnunk)
4Isten, az Úr megadta a
nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja
ajkamra a szót. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak,
mint a tanítványok. 5Isten, az Úr
nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg. 6Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek,
arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak
és leköpdöstek. 7Isten, az Úr
megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s
tudom, hogy nem kell szégyenkeznem. 8Közel
van, aki igazságot szolgáltat nekem.
„E Jubileumi Évet az Úr szavainak fényében
szeretnénk megélni: irgalmasok, mint az Atya. Az evangélista idézi Jézus
tanítását, aki azt mondja: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas”
(Lk 6,36). Ez az életprogram annyira nehéz, amennyire örömmel és békességgel
teljes. Jézus parancsa mindazoknak szól, akik hallják az ő hangját (Lk 6,27: „Nektek, akik hallgattok, ezt mondom:
Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel”). Ahhoz tehát,
hogy képesek legyünk az irgalmasságra, először Isten szavának hallgatóivá kell
válnunk. Ez azt jelenti, hogy újra fel kell fedeznünk a csend értékét, hogy
elmélkedhessünk a hozzánk intézett Szóról. Ezáltal lehetővé válik számunkra
Isten irgalmasságának szemlélése és életstílusként való elsajátítása.” [1]
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, hogyan tudtam az
utolsó időben elcsendesedni és meghallgatni Isten hozzám intézett szavát?
Érzem-e, hogy valamiben kellene változtatni az imádsággal kapcsolatban? E szerint
tervezem az imaórákat a következő napokban.