Lk 1,46-55 (Mária életében mindent a megtestesült Irgalmasság jelenléte határozott meg)
46Mária így szólt: „Lelkem magasztalja
az Urat, 47és szívem ujjong megváltó
Istenemben, 48mert rátekintett szolgálója
alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, 49mert nagyot tett velem a Hatalmas, és
Szent az ő neve. 50Irgalma nemzedékről
nemzedékre az istenfélőkkel marad. 51Karja
bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, 52letaszította trónjukról a hatalmasokat, az
alázatosakat pedig fölemelte. 53Az
éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. 54Gondjába vette szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmáról, 55amelyet
atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”
„Gondolataink most az Irgalmasság Anyja felé
fordulnak. Tekintetének édessége kísérjen bennünket a Szentévben, hogy
valamennyien fölfedezhessük Isten gyöngédségének örömét. Az emberré lett Isten
misztériumának mélységét senki sem ismerte meg úgy, mint Mária. Az ő életében
mindent a megtestesült Irgalmasság jelenléte határozott meg. A feltámadott
Megfeszített anyja belépett az isteni irgalmasság szentélyébe, mert
bensőségesen részesült az ő szeretetének misztériumában.
Miután Isten kiválasztotta, hogy Fiának anyja
legyen, Máriát az Atya szeretete öröktől fogva arra készítette, hogy a
Szövetség Szekrénye legyen Isten és az emberek között. Fiával, Jézussal
tökéletes összhangban őrizte szívében az isteni irgalmasságot. Dicsérő éneke,
mely Erzsébet házának küszöbén hangzott el, az irgalmasságról szól, mely
„nemzedékről nemzedékre” (Lk 1,50) kiterjed. Szűz Mária prófétai szavaiban mi
is jelen voltunk. Ez bátorít és erősít bennünket, miközben átlépjük a Szent
Kaput, hogy megtapasztaljuk az isteni irgalmasság gyümölcseit. Mária a kereszt
alatt – Jánossal, a szeretett tanítvánnyal együtt – tanúja volt a Jézus ajkáról
elhangzó megbocsátó szavaknak. A legnagyobb megbocsátás, ami azoknak szól, aki
őt keresztre feszítették, megmutatja, hogy milyen messzire képes elhatolni
Isten irgalmassága. Mária tanúsítja, hogy Isten Fiának irgalmassága határtalan,
és kivétel nélkül mindenkihez eljut. Forduljunk hozzá a Salve Regina ősi és
mégis mindig új imádságával, hogy bele ne fáradjon irgalmas szemeit felénk
fordítani, és tegyen méltóvá bennünket Fiának, Jézusnak, az irgalmasság arcának
szemlélésére.”[1]
Feladat a mai napra: Egy kis extra időt szánok a mai nap arra, hogy
Máriával beszélek arról, hogy számára mit jelentett Isten irgalmassága és a
megtestesült Irgalmasság jelenlétében élni.