Zsolt 25,2-10 (az Egyház soha ne fáradjon bele abba, hogy fölkínálja az irgalmasságot)
2Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd,
hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. 3Hiszen akik benned bizakodnak, azok
szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen
megszegik. 4Uram, mutasd meg nekem
útjaidat, taníts meg ösvényeidre! 5Vezess
igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom,
minden időben benned bizakodom! 6Emlékezzél
meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet! 7Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és
tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! 8Megbocsát
az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. 9Az
engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. 10Az Úr minden útja kegyelem és hűség
azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét.
„Imádságunk mindazon szentekhez és boldogokhoz is
szól, akik élethivatásuknak tekintették az irgalmasságot. Különösen is
gondolunk az irgalmasság nagy apostolára, Kowalska Szent Fausztinára. Ő, aki
arra kapott meghívást, hogy elmerüljön az isteni irgalmasság mélységében,
járjon közben értünk és nyerje el számunkra, hogy életünk útját mindig Isten
megbocsátásában és szeretetébe vetett rendíthetetlen bizalommal járjuk.[1]
E Jubileumi Évben az Egyház legyen Isten szavának
visszhangja, mely határozottan és meggyőzően szólal meg mint a megbocsátás, a
támogatás, a segítség, a szeretet gesztusa és szava. Soha ne fáradjon bele
abba, hogy fölkínálja az irgalmasságot, és legyen mindenkor türelmes a
megbocsátásban és a bátorításban. Szólaljon meg az Egyház által minden férfi és
nő hangja, s bizalommal és szüntelenül ismételje: „Emlékezzél meg, Uram,
irgalmasságodról és szeretetedről, mely örökkévaló” (Zsolt 25,6).”[2]
Feladat a mai napra: A nap folyamán többször is elismétlem e zsoltár
versét: „Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és szeretetedről, mely
örökkévaló”.