Mt 22,34-40 (Az isteni irgalom tény és törvény)
34Amikor a farizeusok értesültek róla,
hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. 35Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó
kérdéssel fordult hozzá: 36„Mester,
melyik a főparancs a törvényben?” 37Jézus
ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és
teljes elmédből. 38Ez a legnagyobb, az
első parancs. 39A második hasonló
hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. 40Ezen
a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”
„Ha pedig a
prédikációról van szó, azonnal fölvetődik a nagy kérdés: mi a szavak jelentése
és a fogalmak tartalma? Jelen esetben a kérdés úgy merül föl, hogy mit értsünk
az irgalom fogalmán a szeretet fogalmával összefüggésben. E
fogalmak tartalmának helyes ismerete kulcsfontosságú ahhoz, hogy az irgalom
lényegét föl tudjuk fogni. Ez pedig valóban igen fontos számunkra.
Mindazonáltal mielőtt tovább folytatnánk az irgalomról megkezdett
elmélkedésünket, melynek folyamán szeretnénk pontosan kielemezni az „irgalom”
fogalmi tartalmát és a szó jelentését, jól meg kell jegyeznünk, hogy Krisztus,
miközben kinyilatkoztatta Isten szerető irgalmát, megkövetelte az emberektől,
hogy miután Őt látták, engedjék a saját életükben is az irgalom és a szeretet
által vezettetni magukat. Ez a követelmény a messiási üzenet sajátos jellegéhez
tartozik, és az evangéliumi „éthosz” (erkölcs) lényegi magvát képezi.
A Mester ezt részben parancsként hirdeti a „nagy és első” parancsolatban, (Mt 22,38) részben áldó formulaként mondja ki, amikor a hegyi
beszédben így szól: „Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmat nyernek”.(Mt
5,7).”[1]
Feladat a mai napra: Átgondolom, hogy néz ki nálam az Isten, az
embertárs és az saját magam iránti viszonyom. Vajon egyensúlyban van-e, vagy
valamelyik túlsúlyt kapott? Mint ahogy egy háromlábú szék sem tud stabilon
állni, ha valamelyik lába rövidebb vagy hosszabb, úgy saját életünk sem.
Melyikre kellene jobban odafigyelnem, hogy megint egyensúlyba legyek?