XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. február 12., péntek

Febuár 12.



Mt 22,34-40                     (Az isteni irgalom tény és törvény)

34Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. 35Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: 36„Mester, melyik a főparancs a törvényben?” 37Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez a legnagyobb, az első parancs. 39A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. 40Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”

 „Ha pedig a prédikációról van szó, azonnal fölvetődik a nagy kérdés: mi a szavak jelentése és a fogalmak tartalma? Jelen esetben a kérdés úgy merül föl, hogy mit értsünk az irgalom fogalmán a szeretet fogalmával összefüggésben. E fogalmak tartalmának helyes ismerete kulcsfontosságú ahhoz, hogy az irgalom lényegét föl tudjuk fogni. Ez pedig valóban igen fontos számunkra. Mindazonáltal mielőtt tovább folytatnánk az irgalomról megkezdett elmélkedésünket, melynek folyamán szeretnénk pontosan kielemezni az „irgalom” fogalmi tartalmát és a szó jelentését, jól meg kell jegyeznünk, hogy Krisztus, miközben kinyilatkoztatta Isten szerető irgalmát, megkövetelte az emberektől, hogy miután Őt látták, engedjék a saját életükben is az irgalom és a szeretet által vezettetni magukat. Ez a követelmény a messiási üzenet sajátos jellegéhez tartozik, és az evangéliumi „éthosz” (erkölcs) lényegi magvát képezi. A Mester ezt részben parancsként hirdeti a „nagy és első” parancsolatban, (Mt 22,38) részben áldó formulaként mondja ki, amikor a hegyi beszédben így szól: „Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmat nyernek”.(Mt 5,7).”[1]
Feladat a mai napra: Átgondolom, hogy néz ki nálam az Isten, az embertárs és az saját magam iránti viszonyom. Vajon egyensúlyban van-e, vagy valamelyik túlsúlyt kapott? Mint ahogy egy háromlábú szék sem tud stabilon állni, ha valamelyik lába rövidebb vagy hosszabb, úgy saját életünk sem. Melyikre kellene jobban odafigyelnem, hogy megint egyensúlyba legyek?


[1] II. János Pál pápa. Dives in misericordia. 16

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma