XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. március 13., vasárnap

Március 13.



Iz 43,16-21; Fil 3,8-14; Jn 8,1-11
Jézus kiment az Olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, hogy vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?”  „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Érdekes jelenet áll előttünk: Jézushoz odahurcolnak egy házasságtörésen ért asszonyt. Kíváncsiak voltak arra, hogy Jézus mit mond, mit kell vele csinálni. Azért kérdezték, hogy próbára tegyék, hogy vádolhassák. Nem a hit és nem is a bizalom vezette őket Jézushoz, hanem a gonosz hátsó szándék, hogy csapdát állítsanak neki. Mégis, a megváltás gyönyörű története rajzolódik ki belőle. Az asszony középen állt, mindenki őt vádolta. Micsoda szorongás, halálfélelem, szégyen tölthette el őt! Ez a jelenet egy kicsit a gyerekekre emlékeztet, akik odarohannak a tanárhoz, hogy beárulják diáktársukat, aki valami rosszat csinált. Jézus számára inkább az a kérdés: Ki az aki nem bűnös? Ki gondolhatja magáról komolyan, hogy bűntelen, és nincsen szüksége Isten irgalmára? A vádlók eloldalogtak, az asszony egyedül maradt Jézussal, azzal, aki tényleg bűn nélküli volt, és aki mégsem vetett rá követ. Kicsit furcsa, hogy mindenki elment, pedig Jézus senkit sem küldött el, csak azt mondta: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Senki sem merte Jézus előtt hangosan bevallani, hogy bűnös, és ezért semelyikük sem tapasztalhatta meg Isten szabadító kegyelmét, csak a házasságtörésen ért asszony, akinek bűne nyilvánvaló volt. A megváltás élménye Isten végtelen irgalmával való találkozásból fakad, ott, ahol már nem rejtőzködöm Isten előtt, nem teszek úgy, mintha minden rendben lenne, ahol merem felvállalni gyöngeségemet. Bár hangosan nem kérte, Jézus mégis megérezte az asszony szívében felcsendülő, egyetlen kiáltást: Mentsd meg, Uram, lelkemet! Könyörülj rajtam, bűnösön! Mennyire megszabadító Jézus válasza: Én sem ítéllek el. Egyetlen dolgot kér tőle: többé ne vétkezzél! Azaz: többé ne fordulj el tőlem. A megváltás és az örök élet, az Istennel való állandó szeretetkapcsolatban van. Az üdvösség nem csupán egy cél vagy állapot, hanem elsősorban élő kapcsolat azzal, aki maga az élet, szeretetközösség azzal, aki szeretet és magának akar engem. Ez a szeretetkapcsolat tesz minket képessé arra, hogy kibontakozzunk a szeretetben. Vajon merem-e kérni Isten irgalmát?
Feladat a mai napra: Leülök, hogy átgondoljam életemet Isten előtt. Hol távolodtam el tőle? Hol van szükségem irgalmára?