XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. március 12., szombat

Március 12.



Jn 19,38-42: Jézust a sírba fektetik
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt - bár a zsidóktól való félelmében csak titokban -, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.

A nagy csönd és a szeretet szárnyalásának napja ez. „Krisztus alászállt a halál mélységébe, hogy "a megholtak" hallják "Isten Fiának szavát, és akik meghallották", éljenek (Jn 5,25). (KEK 635). – Jézus meghalt, eltemették. Még a sírba is elkísér minket, leszáll abba, amit mi már feladtunk, eltemettünk akár saját magunkban, akár másokban, hogy felszabadítsa és életre keltse azt. Jézus ezen a napon nem pihent meg, hanem alászállt a halál mélységébe. "Bizony, először az ősszülőt megy keresni mint elveszett bárányt. Azokat akarja megkeresni, akik teljes sötétségben és a halál árnyékában ülnek; a teljesen fogoly Ádámhoz és vele együtt a fogoly Évához jön Isten és az ő fiuk, hogy eloldja őket a fájdalmaktól (...): Én a te Istened, aki miattad lettem a fiad (...). Serkenj föl, aki alszol: mert nem azért alkottalak téged, hogy az alvilág foglya légy. Ébredj föl a halálból; én vagyok a halottak Élete." (részlet egy ősi nagyszombati homíliából). – ... A fiú égnek emelte a karján ülő madarat. Miközben a sas szemlélte a napfényben szárnyaló madarakat, lassan elkezdte széttárni és csattogtatni szárnyait. A Fiú erre biztatóan odasúgta neki: „Repülj!” A sas nyomban erőt vett magán és felszállt a többi sas közé...

A lelkigyakorlat utolsó napján visszatekintünk az elmúlt hétre és az egész lelkigyakorlatra. Mit tapasztaltam? Hogyan tapasztaltam meg Isten szeretetét? Hol látom meg Isten velem szőtt aranyfonalát? Hol kelt életre bennem a szeretet? Hogyan simította el a küzdelmeimet és nehézségeimet? Miért szeretnék ma neki hálát adni?

Feladat a mai napra: Arimateai József és Nikodémus szeretettel gondoskodtak Jézusról. Ma én is gondoskodni akarok arról, hogy Jézus szeretete folytatódjék bennem.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este:Visszatekintés a napra: A esti visszatekintést a keresztút tizennegyedik stációjának elimádkozásába foglalom. Saját szavaimmal kifejezem Jézusnak, hogy mit jelentett számomra ez a lelkigyakorlat, miért akarok neki hálát adni, hogyan tapasztaltam meg azt, hogy értem jött, és felszabadította bennem a szeretetet. Jézus szerető és bizalomteljes tekintetével maradok: -  „Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevemet. Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki. Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet.” (Zsolt 91,14-16)

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma