XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. március 8., kedd

Március 8.



Zsolt 118,5-6.13-14. Jézus elesik a kereszt súlya alatt
Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem.
Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített. Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm.

Ma, a keresztút harmadik stációjában nem az erős és mindent legyőző Jézust szemléljük, hanem a gyönge, erőtlen Mestert, aki háromszor is elesik a kereszt súlya alatt. A tanítványai közül sokan arra gondoltak, hogy Jézus az a messiási hős, aki majd nagy hatalommal lefogja küzdeni a Rómaiakat, és megszabadítja népét a gyarmati megaláztatásból. Sokan megbotránkoztak benne, mert más képet mutatott, mint amit ők elképzeltek. Ma Jézust emberségében szemlélhetjük. Eséseiben oly közel jön hozzánk. Saját életével rámutat arra, hogy nem kell félni a gyöngeségtől. A gyöngeség hozzá tartozik az élethez, mert mindannyian törékenyek vagyunk. Jézus nem azt mondta: boldogok az erősek, hanem „boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa!” (Mt 5,3). A lélekben szegény tudja, hogy Isten segítségére van szüksége, mert egyedül nem megy, és ezért teljesen rábízza magát. Fülében csengenek a Mennyei Atya szavai: „Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?” (Jer 32,27) „Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: „Sorsom el van rejtve az Úr elől, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét”? Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Iz 40,27-31) Aki a szeretet útján jár hamarosan rájön arra, hogy egyedül nem tud tökéletesen szeretni. Mindig vannak olyan emberek vagy szituációk, ahol meghátrálunk, elcsüggedünk, és szeretetlenül reagálunk. Tudjuk, hogy egyedül nem megy, de Isten segítségével igen. Aki igazán szeretni akar, nem sajnálja magától a küzdést, és ha el is esik, de mindig újra felkel. Mindig újra fel tud kelni, mert van kire támaszkodnia. Néha azt gondoljuk, hogy nem szabad gyöngének lennünk. Megpróbáljuk túlfeszíteni saját erőnket, hogy ne valljunk szégyent. Isten előtt nem illetlen hanem üdvös dolog, ha szorongattatásunkban segítségül hívjuk. Akkor megmutathatja nekem, hogy velem van: Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített. Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm.

Feladat a mai napra: Ha nehezemre esik szeretni valakit, az Úr segítségét kérem.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este:Visszatekintés a napra: A esti visszatekintést a keresztút harmadik stációjának elimádkozásába foglalom. Most saját szavakkal megosztom Jézussal eséseimet, bukásaimat, de azt is, hogy mi segített újra talpra állni. Engedem, hogy Jézus felemelő és erőt adó tekintete maradjon rajtam. - „Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre. Az Úr megőriz jártadban-keltedben, mostantól fogva mindörökké.” (Zsolt 121,7-8)