Iz 51,9-10. Jézus édesanyjával
találkozik
Kelj föl, kelj föl! Öltözz erőbe, karja az Úrnak! Kelj
föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te
hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt? Nem te
szárítottad ki a tengert, és a hatalmas örvény vizét, hogy úttá változtasd a
tenger mélyét, és megváltottjaid átkelhessenek rajta?
Jézus, miután először esett el a kereszt súlya
alatt, édesanyjával, Máriával, találkozik az úton. Milyen fontos egy gyermek
számára saját szülőjével való találkozás! Az anya tekintete bátorítást és
vigaszt nyújt. Az anya az, aki legjobban megérti és átérzi gyermekének
fájdalmait, és azt is tudja, hogy a fájdalom és a küzdelem hozzá tartozik az
élethez. Vajon mi mehetett végig Mária fejében, amikor Fiát így látta? Mária
tudta, hogy Jézusnak különleges küldetése van, amint azt már születésekor
megjövendölték: „Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr
Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán
örökké, s országának nem lesz vége.” (Lk 1, 32-33), de azt is mondták:
„Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz,
amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek
sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35). Lehet, hogy benne is ezek a
kérdések merültek fel: Mit jelent őt szeretni? Mi az igazi szeretet? Sok szülő
azt gondolja, hogy akkor szeretik gyermekeiket igazán, ha megóvják őket minden
nehézségtől. Máriában olyan anyával találkozunk, aki nem háborog Fia sorsán,
nem esik kétségbe, nem sajnálgatja Fiát, és nem akarja megvédeni őt a haláltól,
de ott van. Mindvégig kitart mellette imádságban és megértő szeretettel arra
buzdítja Fiát, hogy utolsó leheletéig tartson ki. Hiszen nemcsak saját Fia ez,
hanem Isten Fia, akit azért küldött az Atya, hogy értünk adja az életét „hogy
aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,15). Jézusnak
ez adhatott erőt ahhoz, hogy útját végigjárja. A fönti idézetben mintha Mária
hangját hallanánk, amint Jézust bátorítja: Kelj föl, kelj föl! Öltözz erőbe,
karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek
idején.
Nem te vittél végbe annyi csodát Izraelben? Nem te űzted ki a gonosz lelkeket?
Nem te vagy az, aki által minden létrejött? Kelj föl, kelj föl! Öltözz
erőbe, karja az Úrnak! Vidd végbe a megváltás művét, juttasd győzelemre az
Atya szeretetét! Ne lankadj el, ne veszítsd el kedvedet, míg az igazságot meg
nem szilárdítod a földön! A te tanításodra várnak a szigetek! (vö. Iz 42,4).
Engedjük, hogy Mária anyai tekintete és szavai bennünket is bátorítsanak
keresztünk hordozásában.
Feladat
a mai napra: Ma
valakit bátorítani akarok a jóra.