XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. április 6., szerda

Április 6.



Jn 3,14-21                          (A föltámadás üdvösségtörténeti jelentősége)
Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”

„"Ha Krisztus nem támadt volna föl, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek is" (1Kor 15,15). A föltámadás mindenekelőtt megerősítése mindannak, amit Krisztus tett és tanított. Az összes igazság, még az emberi szellem számára legfölfoghatatlanabb is, igazolást nyer, ha Krisztus a föltámadásában isteni tekintélyének megadta azt a végső bizonyságát, amit megígért.” (KEK 651) „Krisztus föltámadása az Ószövetség és maga Jézus földi életében adott ígéreteinek beteljesedése. "Az Írások szerint" kifejezés arra utal, hogy Krisztus föltámadása beteljesítette ezeket a jövendöléseket.” (KEK 652) A mai idézetben látjuk, ahogyan Jézus egy ószövetségi eseményt magára vonatkoztat és ezáltal mélyebb értelmet ad neki. Pontosan a számok könyvében rögzített eseményre utal: „Tüzes kígyókat megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: „Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!” Mózes tehát közbenjárt a népért. S az Úr így válaszolt Mózesnek: „Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!” Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.” (Szám 21,6-9) Kérdezzük meg Jézustól, mi alapján vonatkoztatja magára az írásokat? Hogyan tudhatta, hogy nem csak az Ó-szövetségi ígéreteknek kellene benne beteljesedniük, hanem más Ó-szövetségi eseményeknek is, és hogy ezek az általa végezett megváltás művének előképei? Tény, hogy Jézus nagyon jól ismerte az írásokat (vö. Lk 2,47), és ezek elmélyítése valamint az Atyával való beszélgetései által egyre tisztában kikristályosodott, hogy róla írnak, és előre megrajzolják, megadják küldetésének módját, megvalósítását. Az Atya által akar gyógyítani, életet adni. Akkor Mózes által adta Isten Izrael népének a rézkígyót orvosságként, most saját fia, Jézus Krisztus lesz az emberiség orvossága: Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Feladat a mai napra: Mai napon többször a keresztre tekintek, rábízom magamat a Megfeszítettre, és megköszönöm, hogy lelki orvosomként meggyógyítja lelki sebeimet.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma