Jn 3,14-21 (A föltámadás üdvösségtörténeti jelentősége)
Amint
Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is,
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette
Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne
vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy
elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz
benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára,
mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba
jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert
tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a
világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki
ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény
a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”
„"Ha
Krisztus nem támadt volna föl, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló
a ti hitetek is" (1Kor 15,15). A föltámadás mindenekelőtt megerősítése
mindannak, amit Krisztus tett és tanított. Az összes igazság, még az emberi
szellem számára legfölfoghatatlanabb is, igazolást nyer, ha Krisztus a
föltámadásában isteni tekintélyének megadta azt a végső bizonyságát, amit
megígért.” (KEK 651) „Krisztus föltámadása az Ószövetség és maga Jézus földi
életében adott ígéreteinek beteljesedése. "Az Írások szerint"
kifejezés arra utal, hogy Krisztus föltámadása beteljesítette ezeket a
jövendöléseket.” (KEK 652) A mai idézetben látjuk, ahogyan Jézus egy
ószövetségi eseményt magára vonatkoztat és ezáltal mélyebb értelmet ad neki.
Pontosan a számok könyvében rögzített eseményre utal: „Tüzes kígyókat megmarták
őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. Ennek láttára a nép Mózeshez
járult, s megvallották: „Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te
ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!”
Mózes tehát közbenjárt a népért. S az Úr így válaszolt Mózesnek: „Csinálj egy
tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben
marad!” Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak
a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.” (Szám 21,6-9)
Kérdezzük meg Jézustól, mi alapján vonatkoztatja magára az írásokat? Hogyan
tudhatta, hogy nem csak az Ó-szövetségi ígéreteknek kellene benne beteljesedniük,
hanem más Ó-szövetségi eseményeknek is, és hogy ezek az általa végezett
megváltás művének előképei? Tény, hogy Jézus nagyon jól ismerte az írásokat
(vö. Lk 2,47), és ezek elmélyítése valamint az Atyával való beszélgetései által
egyre tisztában kikristályosodott, hogy róla írnak, és előre megrajzolják, megadják
küldetésének módját, megvalósítását. Az Atya által akar gyógyítani, életet
adni. Akkor Mózes által adta Isten Izrael népének a rézkígyót orvosságként,
most saját fia, Jézus Krisztus lesz az emberiség orvossága: „Amint
Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is,
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Feladat a mai napra: Mai napon többször a keresztre tekintek,
rábízom magamat a Megfeszítettre, és megköszönöm, hogy lelki orvosomként
meggyógyítja lelki sebeimet.