Lk 4,16-22 (A jubileumi esztendőben helyre kellett
állítaniuk jó kapcsolatukat Istennel, a felebarátaikkal és a teremtett
világgal)
16Amikor Názáretbe ért, ahol
nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra
jelentkezett. 17Izajás próféta könyvét
adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt
írva: 18„Az Úr Lelke van rajtam, azért
kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem
a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az
elnyomottakat, 19és hirdessem az Úr
kegyelmének esztendejét.” 20Összetekerte
az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá
szegeződött. 21S elkezdte beszédét:
„Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” 22Mindenki
helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.
Az előttünk álló esztendőben ezekből a szavakból merítünk ihletet:
„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7).
Ezzel a témával a krakkói Ifjúsági Világnap (Világtalálkozó) illeszkedik az
Irgalmasság Szentévébe és annak legfőbb ifjúsági programjává válik.
Közületek néhányan talán felteszik a kérdést, mi is ez a szentév
(jubileum), amit az Egyház ünnepel? A Leviták könyvének 25. fejezete segít
megértenünk, mit jelentett a „jubileum” a zsidó nép számára. A zsidók minden
ötvenedik évben megfújták a kürtöt (jobel), amely felszólította őket (jobil),
hogy tartsanak szentévet, a kiengesztelődés (jobal) időszakaként
mindenki számára. Ebben az esztendőben helyre kellett állítaniuk jó
kapcsolatukat Istennel, a felebarátaikkal és a teremtett világgal, az
önzetlenségre alapozva mindezt. Ezért ilyenkor többek között elengedték az
adósok tartozását, különleges segítséget nyújtottak a nyomorgó embereknek,
igyekeztek javítani az emberek közötti kapcsolatokon és felszabadították a
rabszolgákat.
Jézus Krisztus azért jött, hogy meghirdesse és elhozza az Úr kegyelmének
végleges időszakát, hogy elhozza a jó hírt a szegényeknek, a szabadulást a
foglyoknak, a látást a vakoknak és a szabadságot az elnyomottaknak (vö. Lk
4,18-19). Benne, és különösen az ő húsvéti misztériumában teljesedik be a
jubileum legmélyebb értelme. Amikor Jézus Krisztus nevében jubileumi szentévet
hirdet az Egyház, mindnyájan arra kapunk meghívást, hogy átéljük a kegyelem
rendkívüli időszakát. Az Egyháznak az a feladata, hogy bőven adja jelét Isten
jelenlétének és közelségének és felébressze az emberek szívében a képességet,
hogy a lényegre tekintsenek. Az Irgalom Szentéve különösen is „az az időszak az
Egyház számára, amelyben újra fel kell fedeznie annak a küldetésnek a jelentését,
amit rábízott az Úr Húsvét napján: hogy az Atya irgalmának eszköze legyen”
(Homília az Isteni Irgalmasság vasárnapjának első vesperásán, 2015. április 11)
(Ferenc pápa üzenete a 31. ifjúsági világnapra)
Feladat a mai napra: Gondolkozom azon,
hogy van-e olyan kapcsolatom, amelyet még helyre kellene állítanom? Esetleg mi
vár még kiengesztelődésre életemben?
(Ferenc pápa üzenete a 31. ifjúsági világnapra)