1 Kir 19,16b.19-21; Gal 5,1.13-18; Lk 9,51-62
Testvéreim! A szabadságot
Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy
újra a szolgaság igájába hajtsanak titeket. Testvéreim, a meghívástok
szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem
szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban
teljesedik be: ,,Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.'' De ha egymást
marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást. Kérlek tehát
benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor nem teljesítitek a test
kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen.
Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek.
Vezessen benneteket a (Szent)lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.
A mai vasárnapon Szent Pál arra buzdít minket a
Galatákhoz írt levelében, hogy az Istentől kapott szabadságunkról elmélkedjünk.
„A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne
hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak titeket.” Milyen
szabadságról beszél Szent Pál? Amikor Jézus a benne hívő zsidóknak azt mondta,
hogy „ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az
igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket,” a zsidók felháborodva azt
felelték neki: „Ábrahám utódai vagyunk, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért
mondod hát, hogy szabadok lesztek?” Mi hogyan reagálunk erre? A mai emberre
furcsán hat az, hogy Krisztusnak meg kellett szereznie szabadságunkat. Sokan
kérdezik: Miért, hiszen szabadok vagyunk!
Olyan világban élünk, amely az emberi
szabadsággal hivalkodik. Azt próbálják elhitetni, hogy bármit megtehetek,
amihez csak kedvem van, hiszen a szabadság az enyém. Bármit megvásárolhatok, az
élvezetek hajszolásának sincs határa, legfeljebb a saját halálom. A másik ember
nem érdekel, csak annyiban, amennyiben a saját elképzelésem megvalósítását
segíti. Nem a másikért élek, hanem magamért.
Ez nem az a szabadság, amit Krisztus szerzett meg
nekünk! Valójában ez nem is szabadság, hanem, amint Szent Pál mondja,
visszaélés a „szabadsággal a test javára”. Tulajdonképpen szolgaság, mely
szenvedélyeket szül, amiket legtöbbször észre se veszünk, vagy letagadunk azt
látva, hogy hiszen „mindenki” így él. A szabadság, amelyet Krisztus szerzett
meg nekünk, az a belső erő, hogy nemet tudunk mondani a test kívánságainak a
szeretet javára, embertársam javára. Erre szólít fel Pál: „Testvéreim, a
meghívástok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test
javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a
mondatban teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Az igazi
szabadság a szeretetben teljesedik ki. Vajon mennyire vagyok szabad, hogy
embertársaim javára lemondjak saját igényeimről, vágyaimról? Engedjük, hogy
Jézus megmutassa nekünk az igazi szabadságra vezető utat.
Feladat a mai napra: Ezen a napon a lemondást akarom
gyakorolni hozzátartozóim, kollégáim javára.