XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. június 26., vasárnap

Június 26.



1 Kir 19,16b.19-21; Gal 5,1.13-18; Lk 9,51-62
Testvéreim! A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak titeket. Testvéreim, a meghívástok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: ,,Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.'' De ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást. Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a (Szent)lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.

A mai vasárnapon Szent Pál arra buzdít minket a Galatákhoz írt levelében, hogy az Istentől kapott szabadságunkról elmélkedjünk. „A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak titeket.” Milyen szabadságról beszél Szent Pál? Amikor Jézus a benne hívő zsidóknak azt mondta, hogy „ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket,” a zsidók felháborodva azt felelték neki: „Ábrahám utódai vagyunk, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?” Mi hogyan reagálunk erre? A mai emberre furcsán hat az, hogy Krisztusnak meg kellett szereznie szabadságunkat. Sokan kérdezik: Miért, hiszen szabadok vagyunk!
Olyan világban élünk, amely az emberi szabadsággal hivalkodik. Azt próbálják elhitetni, hogy bármit megtehetek, amihez csak kedvem van, hiszen a szabadság az enyém. Bármit megvásárolhatok, az élvezetek hajszolásának sincs határa, legfeljebb a saját halálom. A másik ember nem érdekel, csak annyiban, amennyiben a saját elképzelésem megvalósítását segíti. Nem a másikért élek, hanem magamért.
Ez nem az a szabadság, amit Krisztus szerzett meg nekünk! Valójában ez nem is szabadság, hanem, amint Szent Pál mondja, visszaélés a „szabadsággal a test javára”. Tulajdonképpen szolgaság, mely szenvedélyeket szül, amiket legtöbbször észre se veszünk, vagy letagadunk azt látva, hogy hiszen „mindenki” így él. A szabadság, amelyet Krisztus szerzett meg nekünk, az a belső erő, hogy nemet tudunk mondani a test kívánságainak a szeretet javára, embertársam javára. Erre szólít fel Pál: „Testvéreim, a meghívástok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Az igazi szabadság a szeretetben teljesedik ki. Vajon mennyire vagyok szabad, hogy embertársaim javára lemondjak saját igényeimről, vágyaimról? Engedjük, hogy Jézus megmutassa nekünk az igazi szabadságra vezető utat.
Feladat a mai napra: Ezen a napon a lemondást akarom gyakorolni hozzátartozóim, kollégáim javára.