XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. november 27., vasárnap

November 27.



Mik 7,7-8             (Mit várok magam számára az idei adventtől és karácsonytól?
Az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem. Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom.

Mikeás próféta szavai mintegy programszerűek számunkra az idei adventi lelkigyakorlatunkban. Rögtön rámutat a lényegre: az Úrra tekintek! Várom szabadító Istenemet! Meghallgat engem az én Istenem. Ez minden lelkigyakorlatnak a folyamata. Ebben különbözhet a mai nap a többi hétköznaptól, hogy ma tudatosan szeretnénk elkezdeni az Úrra tekinteni. Érdemes megfigyelni magunkban, hogy mire tekintünk, amikor otthon vagyunk, vagy úton a munkába, bevásárolni, vagy csak az utcán sétálunk. Mit látunk meg először? Mire vagyunk kíváncsiak? És amit látok, mit vált ki bennem? Ilyenkor, amikor az ember tudatosabban megfigyeli, hogy mi mindent lát, és mit provokál bennünk, észre vehetjük, hogy nagyon el tudjuk magunkat szórakoztatni. A mai naptól kezdve tudatosan döntsünk lelkünk edzése mellett: gyakran az Úrra akarok tekinteni. És amikor észreveszem, hogy szórakozott vagyok, újra megpróbálok az Úrra tekinteni. Talán segíthet egy szentkép, feszület, rózsafüzér, vagy bármi, hogy emlékeztessen: most az Úr kapja meg az elsőbbséget. És várom szabadító Istenemet. Mert tudom, hogy meghallgat engem az én Istenem. Miért várom őt? Mit várok magam számára az idei adventtől és karácsonytól? Kérjük magunk számára ennek mélyebb megtapasztalását: hogy az Úr meghallgat engem személyesen. Mikeás próféta szavaiban a nép tapasztalatát adja tovább: a háborúk által szorongatott nép, mely „elesett”, hiszen ellenszegült Isten akaratának, és saját útjain járt. Megtapasztalta, hogy Istentől távol lenni olyan, mint a sötétségben ülni. De az Úr nem hagyta magára népét, felsegítette, világossága lett. Mennyire szükségünk van erre a reményt keltő tapasztalatra! Ha el is esem, de az Úr fölsegít, ha a sötétségben elkeveredek, világosságot ad, hogy újra megtaláljam az utat, amely a célba vezet. Uram, kérlek segíts, hogy te kerüljél életemben az első helyre, és megtapasztalhassam szerető, megújító jelenlétedet.
Feladat a mai napra: Ma arra figyelek, hogy mire tekintek. Megpróbálok mindig újra az Úrra tekinteni.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma