XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. december 22., csütörtök

December 22.



Lk 1,46-55                         (letaszította trónjukról a hatalmasokat)
Ó Nemzetek Királya, és szívünk Kívánsága, az Egyház Szegletköve! Te egybekapcsolod régi és új választott népedet: jöjj, üdvözítsd az embert, akit a föld anyagából alkottál!
Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”

Minden imádság elején segíthet, ha újra felfedezzük, kicsoda az Isten, aki előtt állok, és ki vagyok én. El kell helyezkednünk saját valóságunkban és Isten valóságában. Ma az ó-antifónában Istent nemzetek királyának, a szívünk kívánságának és szegletkövének nevezik, az embert pedig Isten teremtményének: akit Isten a föld anyagából, illetve a porból alkotott. Amikor Mária imádkozott, tudatában volt azzal, kicsoda az Isten és ki ő. A mai idézetben bepillanthatunk Mária imádságába, imádságos Isten magasztalásába, az un. Magnificatba. Látjuk, hogy a zsoltáros imádságokhoz és egyéb ó-szövetségi imádságokhoz, mint pl. Hanna imájához, kapcsolódik Mária imája. Imádságában nem mond teljes újdonságot Istenről és magáról, mivel az a forma, ahogyan korábban imádkoztak, saját imádságává vált. Számára Isten a Szent, a Hatalmás, a Megváltó, az irgalmas Isten, aki rátekintett szolgálója alázatosságára”, kicsinységére. Isten szeretett teremtményének fogja fel önmagát. Beismeri, hogy nagyot tett vele a Hatalmas, aki az alázatosakat fölemeli. Csak azt tudja fölemelni Isten, aki elismeri saját nyomorúságát és nem helyezi magát Isten fölé. „Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják” (Mt 23,12). Urunk, Istenünk, add nekünk újra az igazi alázatóságot, hogy beismerjük, hogy csak általad élünk, hogy fenntartod életünket. Jézus születésével újítsd meg bennünk isteni életet. Legyen Blais Pascal adventi imádsága a miénk is: „Te teremtetted lelkemet, egyedül csak te ismered, s te tudod újjáteremteni is! Te saját képedre alkottál engem, egyedül csak te tudsz átalakítani annak képére és hasonlatosságára, aki Jézus Krisztus, Megváltóm, tükörképed, Isteni lényed Jele és Igéje!”
Feladat a mai napra: Egy rászorulónak, éhezőnek kínálok ennivalót.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma