XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. január 11., szerda

Január 11.



Jn 11,25; 14,6                 (Én vagyok az élet)
Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Szeretünk hasonlatokkal élni, egyszerűbb megmagyarázni egy dolgot, és könnyebben megérthetünk valamit, amit jó példával szemléltetni tudunk. Mai elmélkedésünk soraiban azonban megtévesztő, a lényegről eltávolítja a figyelmünket, ha azt gondoljuk, Jézus hasonlatnak vagy példának mondta e szavakat. Ezen részletben nem enged helyet bizonytalanságnak: teljes hasonulást közöl. „Én vagyok a feltámadás és az élet.“ Nem „mintha“, vagy „olyan, mint“. Élet. Feltámadás. Út. Igazság. Jézus. Végtelenül egyszerűnek tűnik ez az azonosság, mégis, ha az életről elmélkedünk, és ezt a jézusi átfedést figyelembe vesszük, nehéz „fogást“ találni rajta. Miért fogalmaz Jézus ilyen kizárólagosan, ennyire direkten? Vegyük számba saját életünkben azokat a pillanatokat, amikor az a teljes érzésünk volt, hogy „most“ élünk igazán. Észre fogjuk venni, azoknak mennyi köze van a szeretethez, örömhöz, Isten jelenlétéhez! Szerelmesnek lenni, a természetben gyönyörködni, egy nagyot táncolni, gyermeket szülni, a csendben apró rezdüléseket megfigyelni, fájdalmunkat valakivel megbeszélni – hétköznapi, emberi dolgok ezek. Jézus élete sem volt ennél hivalkodóbb: csendes názáreti élet, beszélgetések a barátokkal, sok-sok találkozás, vacsorák, majd utazások, még több beszélgetés. Egy életvidám, nyitott, energikus, párbeszédre kész, barátságos férfi életét élte közöttünk. És mégis! Teljes Isten is volt. A kettő párbeszédben állt benne és egymást erősítette. Kívülre pedig egy hiteles, koherens, ragyogó életet vetített ki. Ezért lehet Jézus számunkra is a Mester, aki „az élet útjára tanítasz engem (Zs 16,11)“, egészen az Atya házáig.
Milyen lesz az a visszaröpülés,/amiről csak hasonlatok beszélnek,/olyanfélék, hogy oltár, szentély,/kézfogás, visszatérés, ölelés,/fűben, fák alatt megterített asztal,/hol nincs első és nincs utolsó vendég/…/és mégis, hogyha valamit tudok,/hát ezt tudom, e forró folyosót,/e nyílegyenes labirintust, melyben/ mind tömöttebb és mind tömöttebb/ és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk. (Pilinszky J.: Egyenes labirintus)

Feladat a mai napra: Ma figyelek arra, Jézus hogy jelenik meg utamban. Munkába tartva, hazafelé, üzleti utamon, boltba igyekezve. Kikkel találkozom közben? Hogyan hatnak rám? Látok-e esetleg rászorulót, hajléktalant, kéregetőt? Mit teszek velük? Legalább egy emberen segítek: élelemmel, jó szóval, imával.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma