XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2024. február 29., csütörtök

Február 29.



Jn 13,4-17                          (Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.)
Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem.” Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” - mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.

Képzeljük bele magunkat a történetbe, érezzük, hogyan kel fel Jézus és veszi le felsőruháját, fog egy vászonkendőt, és …., kezdi mosni tanítványai lábát. Ahogyan hozzám is jön, hogyan jelenik meg előttem, milyen módon bánik velem, milyen ez, amikor ráönti a vizet a lábamra? Hogyan reagálok, engedek? Halljuk, ahogyan Péter nagyon határozottan tiltakozik. Ez a tett, e gesztus eltávolítja őt Istentől. Ez nem illik a mesterhez, ilyesmi nem méltó hozzá. A lábmosás gesztusáról talán eszünkbe jut Ferenc pápa, ahogyan megmosta a fiatal börtönlakóknak, az idős, beteg embereknek a lábát. Meglepett és meghatott ez a gesztus a Pápától. És mit szólnánk, ha velünk tenné? Ha az Egyházfő lehajolna előttünk? Szívesen fogadnánk? Jézus mondja Péternek: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Jézus nem várja sem Pétertől, sem a többi apostoltól, hogy értsék, amit tesz velük. Nem csak akkor teszi, amikor már megértették, mit tesz. Jézus tudja, hogy sokszor nem értjük Isten szeretetének a logikáját. Mégis szeret, és amilyen mértékben engedjük, hogy úgy szerethessen minket, ahogyan ő akarja, olyan mértékben értjük meg igazán, mit jelent szeretni. És képessé tesz, hogy mi is úgy tudjunk szeretni, mint Ő. Bár szeretnénk  minél többször jobban tudni szeretni, Jézushoz hasonlóan szeretni! Az út ahhoz pedig nem más, mint egyre jobban belemerülni Jézus szeretetébe, hagyni, hogy újból és újból előbb szeressen minket. Jézus tudja, mikor tudjuk őt követni szeretetében. Péternek is meg kellett tanulnia ezt az utat, és rábízni Jézusra ezt az órát: „Ahova megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter fogadkozott: „Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” (Jn 13,36.37) Először hagynia kellett, hogy a mester mossa meg lábát. „Ha nem moslak meg, nem lehetsz közösségben velem.” Hagyjuk, hogy Jézus velünk is újra megtegye szeretet-gesztusát.
Feladat a mai napra: Kérem Jézustól, hogy mutassa meg, kinek akarja, hogy szeretet-gesztusát én is továbbadjam.