XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. február 7., kedd

Február 7.



Mt 23,8-10                         (Egy a ti Atyátok, a mennyei)
Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus.
Jézus az egyik alkalommal, amikor édesanyja és rokonai keresték, azt kérdezte: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” (Mk 3,33). Ma mi is feltehetjük a kérdést: Ki az én atyám? Talán fura kérdésnek tűnik. Igazából egyértelmű rá a válasz. Van egy vérszerinti édesapánk, aki nemzett minket, akitől származunk. Vannak azonban emberek, akik különféle okok miatt nem ismerhették meg ezt a vérszerinti édesapjukat. Ott talán a nevelő apa, vagy egy tanár, vagy rokon tölti be ezt a helyet. De a kérdés igazából sokkal egzisztenciálisabb, mint gondolnánk. Talán mindannyian megtapasztaltuk életünkben, hogy bármennyire tökéletes is volt édesapánk, mégis voltak dolgai, amiből kiábrándultunk, amivel nem tudunk azonosulni. A serdülőkor egyik tipikus kérdése, hogy ki vagyok? Kihez tartozom? Ki szeret engem igazán? És mivel ez a szülőktől való leválási folyamat kellős közepén történik, egyértelműnek tűnik, hogy még kell valami, valaki másnak léteznie a szülőkön kívül, hiszen nem vagyunk az ő tulajdonuk. Aztán jön a párkeresés, a „jobbik fél” keresése, és ebben a keresésben tudat alatt kicsit benne van az eredet keresése, sokszor akár a szülőkből hiányzó, de nagyon vágyott értékek, magatartások keresése, a „tökéletes szülő” keresése. Hiszen, még ha felnőtté is válunk, de a bennünk lévő gyermek nem szűnik meg létezni. És akkor a társnak kell betöltenie a tökéletes szülő szerepét. Akik ilyen motivációból házasodnak össze, valamikor kiábrándulnak egymásból, hiszen semelyikük sem képes ezt a tökéletes szeretetet nyújtani. És ez nem csak a házastársra igaz, hanem minden emberre, akivel találkozunk, és akitől ezt a megerősítő, gondoskodó szülői szeretetet várjuk. Tehát, amikor Jézus erőteljesen mondja: Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Akkor igazából arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy igen: létezik, akit keresünk! Ez a Mennyei Atya! Őhozzá tartozunk, az Övéi vagyunk! Vegyük tudomásul, hogy egy ember sem hivatott arra, hogy Isten szerepét betöltse. Szívünk vágyát egyedül csak az Isten képes betölteni. Ha pedig valóban felismerjük Istenben azt a tökéletes szülőt, akire mindig is vágytunk, és meggyógyíthatja, kielégítheti gyermeki szívünket, akkor szabaddá válunk arra, hogy életünk társát valóban társként szeressük, és kiegészítsük egymást, illetve az emberekhez ilyen belső szabadsággal tudjunk közeledni, és élvezni a szeretetet, amivel megajándékoznak minket.
Feladat a mai napra: Ma tudatosan, gyermeki szívvel keresem Istenben igazi, tökéletes Atyámat.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma