XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 30., csütörtök

Március 30.



2Kor 3,11.12.18; 4,6

Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz. Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk, nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó dicsőségének a végét Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által. Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.

A mai idézetben Szent Pál Mózesre vonja a figyelmünket, arra az eseményre, amikor „Mózes arca ragyog az Úrral való beszélgetés miatt. Amikor Mózes aztán befejezte beszédét, fátyolt borított az arcára. Ezt mindig levette, ha bement az Úrhoz, hogy beszéljen Vele, addig, amíg ki nem jött. Mivel sugározott Mózes arca, Áron és Izrael fiai féltek a közelébe menni. Mózes azonban ismét eltakarta arcát, amikor hozzájuk szólt. (vö. Kiv 34,29-34) Az Istennel való beszélgetés alatt az Isten dicsősége terjeszkedett Mózesre. Szent Pál azzal okolta meg a tényt, hogy Mózes fátyolt borított az arcára, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó dicsőségének a végét. (Más értelmezés is lehetséges: Mivel Mózes arca Isten dicsőségét sugározta, Izrael fiai féltek tőle.) Pál számára Mózes dicsősége mulandó, valamikor véget ér. Az a dicsőség pedig, amelyet Jézus Krisztus által nyertünk el, maradandó. Nem kell betakarnunk arcunkat: födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét. Ez a dicsőséges tükrözés elsősorban nem egy felületi vagy rendkívüli ragyogást jelent, hanem a Szentlélek által végrehajtott belső átalakulást. A Szentlélek alakítja ki bennünk Krisztus képmását, arcát. Ha szemléljük Jézust, ha beszélünk vele, az valamilyen módon életünkben, magatartásunkban is visszatükrözik. „Mondd meg, kivel jársz, és mondom neked, ki vagy”, mondja egy spanyol közmondás. Gondolkozzunk el azon, hogy sugárzásunk mikor beszél másoknak Istenről, Jézusról.
Szt. Edith Stein számára barátnőjének magatartása ilyen krisztusi sugárzást jelentett. Edith hallotta, hogy férje az első világháborúban a fronton meghalt, és elment hozzá, hogy megvigasztalja. Viszont olyan békésen, nyugodtan, higgadtan találta. „Ez volt az első találkozásom a kereszttel és isteni hatalmával, amit annak ad meg, aki őt hordozza. Először láttam a Krisztus megváltó szenvedéséből megszületett egyházat és annak győzelmét a halál sötétsége fölött. Olyan pillanat volt, amikor hitetlenségem megtört, a judaizmus elhalványult bennem és megvilágosodott Krisztus: Krisztus a Kereszt titkában.”

Feladat a mai napra: Egy jézusi magatartást igyekszem élnem a mai napon.