Jn 14,6-10
„Én vagyok az Út, az Igazság és
az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha
engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és
látjátok.” Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz
nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz,
Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg
nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A
szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az
Atya viszi végbe, aki bennem van.
Aki engem látott, az Atyát is
látta. Az igazi látás az, amikor
felismerjük Jézus arcát, és Jézusban Isten valóságát. Ma elgondolkozhatunk
azon, hogy kicsoda Jézus? Ki számomra Jézus? Jézus személye az
egyháztörténelemben sok vitát indított el, különösképpen az ősegyházban. Sok
zsinat foglalkozott ezzel a kérdéssel, és végül a „Kalkedóni Zsinat (451)
kidolgozta a klasszikus formulát, ami szerint: Jézus ,,egy személy két
természetben”. A személy az örök Igének, az Atya Fiának a személye, és
kizárólag ő. A két természet összekeveredés nélkül, de ugyanakkor
szétválaszthatatlanul az isteni és az emberi személy.”[1] „Kétségtelen,
hogy Jézus már emberi életében tudatában volt annak, hogy ő Isten Fia.”[2] Ezt láthatjuk a mai idézetben, amikor Fülöp kéri
Jézustól „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk” Jézus kicsit felháborodva
válaszolt neki: „Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp? Aki
engem látott, az Atyát is látta. A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem
magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Egy
másik helyen pedig azt mondja: Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30). Amikor
Jézus személyére tekintünk, magát az Istent láthatjuk, a teremtő Igét (Ter
1,3), aki által minden lett (vö. Jn 1,3), aki az Alfa és Omega, a
kezdet és a vég (Jel 21,6), aki van, aki volt, és aki eljő (Jel
1,4). Ő az út, az igazság és az élet. Az élet Ura, akitől minden
származik, az örök szeretet, akinek van hatalma a földön a bűnöket
megbocsátani (Lk 5,24)... Fontolgassuk ma szívünkben Jézus istenségét. Nagy
misztérium ez és vigasztaló lehet számunkra Fülöp kérése, hiszen rámutat arra,
hogy a tanítványok sem értették meg ezt a mély misztériumot, csak a feltámadás
után, a Szentlélek segítségével. Ha esetleg úgy érzem, hogy nem értem, én is kérhetem
a Szentlélek segítségét, hogy tanítson minket és vezessen el Jézus
misztériumának mélyebb megismerésére.
Feladat a mai napra: Kiírom magamnak egy cédulára Jézusnak azt az
isteni attribútumát, amelyet még nem nagyon értek és napközben többször
elolvasva engedem, hogy a Szentlélek rámutasson nekem mélyebb valóságára.