XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. április 22., szombat

Április 22.



Mk 16,9-15                        (Szemükre vetette hitetlenségüket)

Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. Aztán így szólt hozzájuk: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.

Minden evangélium sajátos módon számol be a feltámadt Jézussal való találkozásokról. Mindegyikben azonban rámutatnak annak a nehézségére, hogy a tanítványok nem hisznek a tanúknak. Jézus itt a szemükre is vetette hitetlenségüket és szívük keménységét. Hogyan vagyunk mi a hittel? Elhiszünk mindent, amit emberek mondanak nekünk? Ha Jézus ma élne, és ma történne mindez, akkor lehet, hogy óvatosabb lenne ezzel a szemrehányással. Hiszen jogosan válaszolhatnánk neki a mai információ-zuhatagos világban: Uram, nem szabad mindent elhinni, amit az emberek nekünk mondnak! Hányszor ráfáztunk már arra, hogy valakinek elhittünk valamit. Hányan játszanak pont az emberek hiszékenységével és bizalmával. Itt azért fontos megjegyeznünk, hogy Jézus nem arra hív minket, hogy minden sztorit elhiggyünk, hanem hogy a feltámadás tanúinak higgyünk! Miből ismerhetjük fel, hogy valaki a feltámadás igazi tanúja? Jézus mondja: hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni. A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő.“ (Mt 12,33.35). A feltámadás Isten műve, ezért igaz tanújának életében is kell, hogy megmutatkozzon Isten munkálkodása. Hiszen Isten az ő tanújának életét át fogja alakítani, míg egészen Jézusra nem hasonlít. Az idő tesz majd tanúságot arról, hogy valaki csak egy egyszeri fellángolásból beszélt, vagy Isten munkálkodásának folytonos megtapasztalásából. Akkor az a tűz egyre erősebb és ragyogóbb lesz életében, míg egészen át nem járja őt Isten ragyogása. Az ember ilyenkor nem ragyoghat magától, hanem Isten ragyog benne, és ezt a ragyogást már nem tudja kontrollálni. Isten sugároz át rajta, ha akarja, ha nem, és nem csak az egy tapasztalatán, hanem szépen lassan élete minden területén. Aki pedig nem a feltámadás igazi tanúja, aki csak kognitív módon tudja, hogy van ilyen, de nem találkozott még vele, és igazából nem is hiszi, hogy ez lehetséges, annak élete és kisugárzása inkább a vízzel eloltott tűzifára hasonlít. Jézus arra vágyik, és felszólít minket, hogy vegyük észre az ő jelenlétét életünkben, és vegyük észre a feltámadás erejét saját életünkben és mások életében. Így ő maga tud majd tanúságot tenni rajtunk keresztül a feltámadás erejéről.
Feladat a mai napra: Figyelmes leszek az iránt, hogy hol tapasztalom a feltámadás erejét a mai napon: esetleg hol tudom legyőzni a szeretetlenséget, bizalmatlanságot, haragot, stb. és kedvesen, bizalommal, szeretettel fordulni embertársamhoz? Vagy hol tapasztalom Isten segítségét, gondoskodását, kegyelmét…