XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. április 23., vasárnap

Április 23.



ApCsel 2,42-47;1 Pét 1,3-9; Jn 20, 19-31

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

Tamás apostol a tanítványok elbeszélése alapján nem hitt abban, hogy a feltámadt Jézus megjelent nekik. Emberileg nagyon is érthető kétkedése, hiszen Jézus kínhalát halt,eltemették. Józan ésszel felfoghatatlan az, hogy új életre támadt és zárt ajtókon keresztül megjelent.Megjelenésén kívül hatalmas esemény volt az is, hogy a tanítványoknak adta a Szentlelket és rájuk bízta a bűnbocsánat hatalmát. Azonban ez a történés is,és Jézus születése, működése, tanítása, csodatettei, egész élete és halála csak akkor nyer értelmet, ha Jézus valóban feltámadt.Tamás apostol számára sem közömbös az,amit a tanítványok mondanak, hiszen egész élete azon múlik, hogy hisz-e Jézus feltámadásában.”Ha pedig Krisztus nem támadt fel akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek is.”(1.Kor 15,14). Jézus komolyan vette Tamás igényét, engedett kérésének. Megmutatta neki kezét és oldalát, és a benne való hitre buzdította. Tamás halott lelkében a hitet feltámasztotta ugyanazon Szentlélek által,aki őt halottaiból feltámasztotta.Tamás megtapasztalta,hogy Isten szándéka nagyobb az emberi okoskodásnál. Sokkal több és távlatokban mérhetőbb annál,amit emberi ésszel fel lehet fogni. Erre nem is lehetett más reakciója, mint a lelkéből kiszakadó élő hit vallása: „Én Uram, én Istenem”. Jézus mindannyiunkat megajándékoz azzal, hogy megjelenik életünkben. Mindannyiunkhoz megtalálja az utat,személyes kapcsolatra hív. Amikor mi is küszködünk hitünkkel, merjük kérni Tamással együtt,hogy tegye élővé hitünket, támadjon fel lelkünkben is. Istennél jobban senki sem ismer minket, ezért tudja azt a módot, hogyan jelenjen meg, hogyan mutassa meg magát nekünk.Mi annyit tehetünk,hogy megnyitjuk szívünket a teremtő Lélek előtt.

Feladat a mai napra:Vegyem észre Jézus,miként mutatja meg magát nekem,hogyan mikor, mely estekben kerül velem a legszeretőbb kapcsolatba.