ApCsel 2,42-47;1 Pét 1,3-9; Jn 20, 19-31
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!”
Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm
töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem
küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt és így
folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot
nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” A tizenkettő közül
az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent
nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt:
„Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva
ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra
megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket:
„Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a
kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem
hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most
már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de
azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy
higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen
benne.
Tamás apostol a tanítványok elbeszélése alapján nem hitt abban, hogy a
feltámadt Jézus megjelent nekik. Emberileg nagyon is érthető kétkedése, hiszen
Jézus kínhalát halt,eltemették. Józan ésszel felfoghatatlan az, hogy új életre
támadt és zárt ajtókon keresztül megjelent.Megjelenésén kívül hatalmas esemény
volt az is, hogy a tanítványoknak adta a Szentlelket és rájuk bízta a
bűnbocsánat hatalmát. Azonban ez a történés is,és Jézus születése, működése,
tanítása, csodatettei, egész élete és halála csak akkor nyer értelmet, ha Jézus
valóban feltámadt.Tamás apostol számára sem közömbös az,amit a tanítványok
mondanak, hiszen egész élete azon múlik, hogy hisz-e Jézus feltámadásában.”Ha
pedig Krisztus nem támadt fel akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló
a ti hitetek is.”(1.Kor 15,14). Jézus komolyan vette Tamás igényét,
engedett kérésének. Megmutatta neki kezét és oldalát, és a benne való hitre
buzdította. Tamás halott lelkében a hitet feltámasztotta ugyanazon Szentlélek
által,aki őt halottaiból feltámasztotta.Tamás megtapasztalta,hogy Isten szándéka
nagyobb az emberi okoskodásnál. Sokkal több és távlatokban mérhetőbb annál,amit
emberi ésszel fel lehet fogni. Erre nem is lehetett más reakciója, mint a
lelkéből kiszakadó élő hit vallása: „Én Uram, én Istenem”. Jézus
mindannyiunkat megajándékoz azzal, hogy megjelenik életünkben. Mindannyiunkhoz
megtalálja az utat,személyes kapcsolatra hív. Amikor mi is küszködünk
hitünkkel, merjük kérni Tamással együtt,hogy tegye élővé hitünket, támadjon fel
lelkünkben is. Istennél jobban senki sem ismer minket, ezért tudja azt a módot,
hogyan jelenjen meg, hogyan mutassa meg magát nekünk.Mi annyit tehetünk,hogy
megnyitjuk szívünket a teremtő Lélek előtt.
Feladat a mai napra:Vegyem
észre Jézus,miként mutatja meg magát nekem,hogyan mikor, mely estekben kerül
velem a legszeretőbb kapcsolatba.