XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. június 28., szerda

Június 28.



Lk 6,12-16                (Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte)
Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket: Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.

Lukács evangéliumában többször említi, hogy Jézus elvonul imádkozni. Sokszor fontos események, döntések előtt teszi ezt Jézus. Ebben az esetben, a tizenkettő kiválasztása előtt Jézus hosszan imádkozik. Halljuk, hogy nem egy pontosan meghatározott hegyre ment ki. A hegy az Isten közelségét jelképezi, ősiek hite szerint a hegyen közelebb voltak Istenhez. Az ó-szövetségben Mózes a hegyen (Horeb/Sinai hegy) beszélt Istennel és vette át a tízparancsolatot, a torát. Jézus ugyanezzel az Istennel beszél egy egész éjszakán át. Tőle kapja Jézus az indítást, Isten új népének kialakításához, mivel a 12 apostol Izrael 12 törzsére utal. Elmélkedjük ma egy keveset Jézus imádságáról: Miről beszélt az Atyával? Hogyan értette meg, hogy éppen ezeket a személyeket kell kiválasztania? Miért imádkozott ennyire sokáig? A mi gondolkodásunk szerint, talán elég lett volna, ha Isten megmondja neki a neveket, és így gyorsan végzett volna az imádsággal. Jézusnak és az Atyának viszont, fontos volt minden egyes személyről alaposan is elbeszélgetni. Jézusnak szüksége volt az Atya szemléletére, látásmódjára. Tanítványai közül, akiket mind magához szólított, kiválasztott tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket. Lukács evangélista számára az „apostolok” Jézus működésének igazi tanúi. Az ősegyházban nekik különös, sajátos szerepük van.
Feladat a mai napra: Felkeressük azt a helyet, ahol Istenhez közelebb érezzük magunkat.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma